Balos

Baloldali értékeket képviselö honlap

 

2013.03.02. 09:08

Mit tettek a magyarok a Donnál? - megdöbbentő fordulat

Megrázó, magyar katonák által elkövetett súlyos háborús bűncselekményekről, népirtásban való részvételről közöl eddig ismeretlen orosz levéltári dokumentumokat a napokban megjelenő A magyar megszállócsapatok a Szovjetunióban. Levéltári dokumentumok című könyv. Krausz Tamás történész, a kötet egyik szerkesztője a Heteknek elmondta: napokig nem tudott aludni azt követően, hogy elolvasta a beszámolókat. A Hetek írása.
 

 
A dokumentumok hitelessége kapcsán Krausz Tamás megjegyezte, hogy szemtanúk által leírt beszámolókra és a szovjet államigazgatás tényszerű összegzéseire alapuló iratokat hoztak nyilvánosságra, melyeket eddig orosz levéltárak őriztek. A szovjetek, a németek, a finnek, a lettek, a litvánok, a románok és a magyarok által a megszállt területeken elkövetett bűncselekményeket gyűjtötték össze, amikor felszabadítottak egy-egy területet. Krausz Tamás hangsúlyozta: a dokumentumok hitelességét német történészek is elfogadják. Hozzátette: a magyarok sem rosszabbak, sem jobbak nem voltak más nemzetek fiaihoz képest, de sajnálatos módon a levéltári adatokból egyértelmű, hogy a magyar hadsereg háborús bűncselekményekben és népirtásban is segédkezett.

A történész kifejtette, hogy az elmúlt hetven évben az orosz és a magyar politikai elit sem kívánta ezt a témát bolygatni – több okból. A szovjetek a béke érdekében nem akarták nemzeti érzésükben megsérteni a befolyási övezetükhöz tartozó népeket. Érdekes módon Rákosi és Kádár szintén össznemzeti érzésekre igyekezett apellálni, ezért ők is jegelték a háborús bűncselekmények nyilvánosságra hozatalát. A rendszerváltást követően pedig az új politikai elit nemzeti arculatába nem illett volna bele, hogy éppen a magyarok által a Szovjetunió lakossága ellen elkövetett bűnökről nyisson társadalmi vitát. Krausz Tamás álláspontja szerint az orosz levéltárak egyebek mellett azért is nyíltak meg, mert számtalan balti és kelet-európai országban a második világháború átértelmezése zajlik. „Nacionalista pártok, mozgalmak igyekeznek hamisítani a korábban evidenciának vett tényeket, mint például azt, hogy a Szovjetunió és a szövetségesei képviselték a háborúban a jó oldalt, Hitler és szövetségesei a rosszat” – tette hozzá Krausz.

Egy, a magyar vezérkar álláspontját tükröző belső dokumentum (10-es parancs) azt bizonyíja, hogy a magyarok gondolkozása a propaganda szintjén is a náci fajelméletben gyökerezett, amely az oroszok és a zsidók alacsonyabb rendűségének hitlerista toposzát visszhangozta. A helyi lakosság felvilágosítása című alfejezetben a következő szakasz olvasható: „Az ukrán nép fajilag nem azonos az orosszal, tehát politikájával sem azonosíthatja magát. Az ukránok szláv vére erősen keveredett turáni és germán népek vérével. Ennek következtében értelmesebb, erősebb, ügyesebb és életképesebb, mint az orosz. Fajilag és képességei következtében sokkal közelebb áll a nyugati kultúrnemzetekhez, mint az orosz. Az új európai rendben fontos hivatás vár az ukránokra. Ezzel szemben az oroszok – mind a cárizmus, mind a vörös uralom alatt – évszázadokon keresztül mindig elnyomták és kizsákmányolták az ukrán népet, és nem engedték érvényesülni törekvéseiket, valamint a kultúra és a civilizáció utáni vágyakozásukat. Jobb és boldogabb jövőjüket csak a tengelyhatalmak oldalán találhatják meg.”

1942 tavaszán a Soá már javában folyt, noha a szovjetek nemzetiségi megoszlás szerint nem regisztrálták az áldozatokat, legfeljebb véletlenszerűen. A szakirodalom szerint eddigre az ukrajnai és balti zsidóság tömegeit, jóval több, mint egymillió embert a nácik és csatlósaik már megsemmisítettek.

A könyvben publikált dokumentumokból is kiderül, hogy a magyar egységek a szovjet zsidók kiirtásában részt vettek, mindenekelőtt a menekülő, elrejtőző zsidók felkutatásában, elfogásában és likvidálásában, illetve a zsidók német kézre adásában játszottak aktív szerepet.

Egy jelzés nélküli táviratban, amelyet 1941. december 10-én 9 órakor indítottak, ez állt: „32/II zászlóaljparancsnokságnak, Bahmacs. Jelentem, hogy Marosim községet folyó hó 8–9-én átvizsgáltattam. 25 zsidót kivégeztettem. 4 partizán, mely a falu lakosa, már nyolcadik hete ismeretlen helyre menekült. A falu környékén lévő tanyákat is átnézettem – különösebb eredmény nélkül. Berencsváry hadnagy 23/5 századparancsnok.”

A helyi magyar katonai és adminisztratív-helyőrségi parancsnokságok nyilvános plakátjai, röplapjai is a rasszista, nemzetiségeket egymás ellen uszító náci szellemiségen fordultak a helyi lakossághoz és a vöröskatonákhoz. A Voronyezs körzetéből való egyik ilyen „magyar röplap” így üzent a Vörös Hadsereg „ázsiai” katonáinak: „Vöröskatonák, tatár, vogul, osztják, cseremisz, mongol és votják származásúak! Mi, magyarok nemcsak a zsidóuralom megsemmisítéséért harcolunk Oroszországban, hanem a ti szabadságotokért is. Ázsiából származunk, ahol népünk a régi időkben békés egyetértésben élt népeitekkel együtt. Célunk felszabadítani titeket a zsidóuralom alól, hogy befejezzük végre a köztünk, testvérek között dúló gyilkos háborút. Ne harcoljatok ellenünk, irtsátok ki a zsidókat, szabadítsátok fel Oroszországot! Álljatok át, és lépjetek be az ázsiai légióba, ami a zsidóuralom ellen harcol; testvéri szeretettel várjuk mindannyiótokat a felszabadított Oroszországban.”

A voronyezsi területen felvett dokumentumok tömege számol be a képtelennek tűnő bestiális gyilkosságok sokaságáról. Ilyen tipikusnak tekinthető leszámolásról tanúskodik Marki falu esete. „A magyar katonák és tisztek érkezésüket azzal tették emlékezetessé, hogy a kolhozparasztoktól elvették a tyúkokat, a vajat, a használati és egyéb tárgyaikat, egészen a gyerekjátékokig és az ikonokig. […] A megszállás első napjaiban több tucat embert lőttek agyon, köztük komszomolistákat, a falu legjobb aktivistáit, többek között Ványa Oszadcsenkót, Sztyopa Gvozgyikovot, Szerjozsa Oszadcsenkót, stb. Kivégzésük előtt a magyarok meztelenre vetkőztették őket. Az egész lakosságot arra kényszerítették, hogy adják le a gabonájukat, azt ígérvén, hogy azt a kolhozparasztoknak adják, de a begyűjtés után nem csináltak semmit, és a szalmát is egy másik faluba szállították. […] A civil lakosságot és a hadifogoly vöröskatonákat mínusz 40 fokos hidegben is munkára terelték. A hadifoglyok szakadt rongyokba voltak öltözve, gyötörte őket az éhség és a magyar gazemberek golyói által lelték halálukat. Egyedül Marki faluban több mint 100 civil lakost és több mint 300 hadifogoly vöröskatonát öltek meg, nem számítva azokat, akik az extrém fokú kimerültségben, az éhezés miatt haltak meg. A magyar fasiszta vadállatok megalázták a nőket, sokukat megerőszakolták. A 17 éves Maruszja Begocskina ellenállt annak, hogy kielégítse a magyar gazemberek gerjedelmét, ezért agyonlőtték.”

A Brjanszki terület Szevszki járásában található Szvetlovo falu egyik parasztja, A. I. Krutuhin így emlékezett: „Magyarok, a fasiszták bűntársai a falunkba, Szevetlovóba 42. V. 9-én jöttek be. Falunk minden lakója elrejtőzött az ilyen falka elől, és ők arra válaszul, hogy a falu lakói kezdtek elrejtőzni előlük, mind lelőtték, akik nem tudtak elbújni, asszonyaikat megerőszakolták. Én öreg vagyok, 1875-ben születtem, szintén kénytelen voltam elrejtőzni a pincében. […] Az egész faluban folyt a lövöldözés, és égtek az épületek, a magyar katonák pedig elrabolták a dolgainkat, elvezették a teheneket, a borjakat.”

Tizenegy nappal később, 1942. május 20-án mintegy hétszáz magyar katona indult el Orlijából a közeli falvakba: „A 4. Bolsevik Vetés Kolhozban letartóztatták az összes férfit. Amikor meglátták falunk férfijait, azt mondták, hogy ezek partizánok – mesélte Varvara Fjodorovna Mazerkova. – És ezen a napon, vagyis május 20-án elragadták a férjemet, Mazerkov Sidor Boriszovicsot, született 1862-ben, és fiamat, Mazerkov Alekszej Szidet (Szidorovicsot), született 1927-ben, megkínozták, és a kínzások után összekötözték a kezét, és beledobták egy gödörbe, azután szalmát gyújtottak meg, és elégették őket a krumplis gödörben. Ezen a napon nemcsak a férjemet és a fiamat, hanem 67 férfit égettek el.”

1942 június-júliusában a 102. és a 108. magyar hadosztály együtt vett részt német egységekkel büntető hadműveletekben a brjanszki partizánok ellen „Vogelsang” kódolt elnevezés alatt. A Roszlavl és Brjanszk közötti erdőkben a hadműveletek során a büntető osztagosok 1193 partizánt öltek meg, 49 partizánt ejtettek foglyul több mint 12 ezer lakost kitelepítettek.”

Egy átfogó – bírósági eljárásokban is használt – forrásban, amely a Rendkívüli Állami Bizottság vizsgálatainak összegzésén nyugodott, csak Csernyigov területen a német és magyar katonai hatóságok, egységek több mint százezer civil szovjet állampolgárt pusztítottak el, valamint megöltek huszonnégyezer szovjet hadifoglyot. Egyedül Breszt terület Kobrin településén hétezer embert gyilkoltak meg, több tízezer embert telepítettek ki rabszolgamunkára Németországba. Különösen sokszor olvasni ezekben a dokumentumokban a 105. és a 201. magyar gyaloghadosztály rémtetteiről.

Hetek, Hazafi Zsolt

 

A magyar katonák is szörnyűségeket műveltek

Christian Hartmann német történész a keleti fronton elkövetett háborús bűnökről

A Don mentén felsorakozott, majd az 1943. januári szovjet áttörés nyomán megsemmisített 2. magyar hadsereg mellett a Horthy-hadvezetés kihajszolt egy másik, 90 ezer fős haderőt is a náci frontvonal mögötti megszállt területekre, rendfenntartó, pacifi káló feladatokkal. Ez a sereg partizánvadászat címén terrorizálta a lakosságot, sőt tömeggyilkosságokat is elkövetett, ám bűntetteiket mostanában – nemegyszer indulatos viták közepette – eltérően ítélik meg a hazai történészek. Christian Hartmann német hadtörténészt, a szovjet–német háború szakavatott kutatóját arról kérdeztük: mire jutott e részleteiben messze nem ismert háborús mellékfront vizsgálatában.

− Egyre csak nőnek a szovjet–német háború veszteséglistájáról közétett becslések. Az ön számai?

− Irtózatosan magasak a szovjet veszteségek. A németek indította agresszív, megsemmisítő háború már önmagában véve nagyszámú áldozattal járt, de nem szabad szem elől téveszteni: a Szovjetunió is bűnös rezsim volt, kivette részét a háborús aljasságokból. Mindemellett a huszadik század történelmében, s azon túl is, ez a háború járt a legnagyobb vérveszteséggel. Szovjet oldalon hozzávetőlegesen 26,6 millióan haltak meg, ebből 11,4 millió volt a katona, közülük mintegy hárommillióan német hadifogságban vesztették életüket. A német megszállás civil áldozatainak száma 15,2 millió, csupán a Leningrád köré vont német blokádban egymillióan vesztek oda. De a németek is súlyos árat fizettek: mintegy 5,3 millió katona esett el a háborúban, fele a keleti fronton. Rajtuk kívül még legalább 1,4 millió német polgár is meghalt a hadműveletek, a bombázások, a szovjet megszállás és az üldöztetések következményeként.

− Arra is vannak adatai, hány ember haláláért felelősek a tengelyhatalmakkal szövetséges csatlósállamok katonái?

HIRDETÉS
 

− Nehéz megkülönböztetni az egyes hadseregek bűnrészességét. Annyi azonban tény, a román hadsereg volt messze a legkegyetlenebb; ez különösen megmutatkozott abban, hogy elképesztő brutalitással bántak a szovjet zsidókkal. A magyar katonákról úgy tudni, nem voltak olyan kegyetlenek, mint a románok, de ők is szörnyűségeket műveltek. Az olaszokról keveset tudunk, csak rövid ideig, 1942-ben harcoltak a keleti fronton. Leginkább a finnek tartották magukat a hadviselés nemzetközi szabályaihoz. Még rabbik is szolgáltak a finn hadseregben, zsidó katonáik a többiekkel azonos elbánásban részesültek.

− Az imént utalt rá, hogy a megszálló magyar hadsereg könyörtelenül lépett fel a polgári lakossággal szemben. A korabeli dokumentumok arról tanúskodnak, hogy települések sorát dúlták fel, terrorizálták a békés lakosságot, öregeket, nőket, gyerekeket lőttek agyon, megbecstelenítették a nőket, sőt bestiális gyilkosságoktól sem riadtak vissza. Hitler propagandaminisztere, Joseph Goebbels is tett bejegyzést naplójában a magyarok kegyetlenkedéseiről, Ukrajnában pedig a túlélők úgy mondták: a magyarok még a németeken is túltettek. Visszaigazolják kutatásai ezeket az állításokat?

− Általánosságban megállapítható, a németek, csakúgy, mint a magyarok agresszívek voltak. Minél távolabb állomásoztak a katonák a frontvonal mögött, az úgynevezett hátországban, úgy nőtt a háborús bűnök elkövetésének lehetősége. A tömeges bűntettek terepe a megszállt terület volt. Minél tovább tartott a megszállás, annál nyilvánvalóbbá váltak a hódítók politikai céljai. De eltért egymástól a német és a magyar magatartás is: míg a németek módszeresek és kiszámíthatóak voltak, addig a magyar megszállást – német irányítással – jórészt egyedi akciók jellemezték. Igaz, a magyar hadsereg is hierarchikus rendben, parancsszóra cselekedett, ám az alakulatok döntően önhatalmúan viselkedtek. A magyarok háborús bűntettei nemegyszer a német katonákat is haragra gerjesztették.

− Krausz Tamás történész és Varga Mária Éva levéltáros A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban című, tavaly megjelent kötetükben az orosz levéltárakból származó dokumentumok sokságát publikálta a Horthy-hadsereg rémtetteiről, s ezek alapján állítják: a magyarok óhatatlanul belesodródtak a náci népirtásba. Más történészek védik a Horthy-mundér becsületét, kétségbe vonják a dokumentumok és a túlélő áldozatok vallomásainak hitelességét, úgymond azok a sztálini NKVD hamisítványai. Állást tud foglalni ebben a vitában?

− Szerintem hitelt érdemlőek a dokumentumok. A magyar katonák sok olyan eseményben vettek részt, amelyek során népirtás történt. Kérdés azonban, hogyan általánosíthatjuk ezeket az akciókat? Kutatásaim során arra jutottam, részvételük a genocídiumban jóval nagyobb volt a hátországban, mint a front közvetlen környékén. Mi már sok éve vitázunk e témáról, de nehéz pontos számokat kimutatni, e feladat a jövő történészeire marad. Úgy gondolom, a kegyetlenkedések egyik legfőbb mozgatórugója a katonák körében uralkodó féktelen antiszemitizmus volt. Példaként említhetem Zsolt Béla Kilenc koffer című életrajzi könyvét, amelyben a leírja a magyar fegyveres alakulatok mellé kényszerített munkaszolgálatosok élményeit az antiszemitizmusról, a fajgyűlöletről és a mindennapi kegyetlen bánásmódról.

− A magyar történészek sem tagadják, történtek atrocitások, de azokat a partizánháborúval magyarázzák. Mint mondják, a szovjet irreguláris erők – náci szóhasználattal banditák – felrúgtak minden civilizált hadijogot, s hozzáteszik: a megszálló magyar katonaság civilekkel szembeni „túlkapásai” is annak tulajdoníthatók, hogy a lakosság segítette a partizánokat, vagy legalábbis a „banditák” túszul ejtették őket.

− A partizán-hadviselés tagadhatatlanul radikalizálta a megszállási politikát. A szovjet partizánok – a bűnös rendszer részeként – nem tartották be az idevonatkozó nemzetközi törvényeket, ugyanakkor akadtak olyan egységek is, amelyek nem működtek együtt Moszkvával. Másfelől viszont a partizáncsapatok joggal szálltak szembe a megszállókkal, akik alsóbbrendűként kezelték a lakosságot és a legtöbb esetben halált, elnyomást hoztak rá. Ilyen belső függőségi viszonyok miatt nehéz általános véleményt alkotni – írtam e bonyolult kérdésről a Barbarossa hadművelet című monográfiámban is. Úgy gondolom, a könyörtelen partizán-hadviselés a náci Németország és a vele szövetségesek agressziójának következménye, egyúttal ez következett a Wehrmacht és a magyar hadsereg mentalitásából is.

− Németek, románok, magyarok... végül is mindegy. Hogyan válhat egy földművesből, sarki fűszeresből, vagy tanárból lett katona bestiális gyilkossá? Milyen stációkon ment át Hans vagy János, amíg erkölcsi aggályok nélkül gyilkolt?

− Régóta vitatott dilemmáról van szó. Ezek az emberek nem mindig cselekedtek gyilkosként, de azzá válhattak, s a dolgok itt dőlnek el. Átalakulásukban azok a struktúrák a meghatározóak, amelyekben cselekedtek. Vagyis a rezsim jellege, a hadsereg, a háború hármas rendszere adta meg a brutális akciók keretét. Nem véletlen, hogy a háború utánmár nem ismétlődtek meg hasonló bűncselekmények. Hangsúlyozom, ez nem vád: ilyen helyzetben legtöbbünkkel ugyanez megeshet.

− E genocídiumvitákban azt is mondják, hogy Hitler és náci bűntársai szabták meg a Szovjetunió elleni totális háború menetét. Vagyis az akkori magyar vezetőket, mindenekelőtt Horthy Miklós kormányzót nem terheli felelősség: nem adtak parancsot a népirtásra. Mi több, Sztálin sem akarta, hogy a nürnbergi háborús bűnösök bírósága elé citálják Horthyt. Mit gondol erről?

− Hitler és Horthy között kétségtelenül nagyok a különbségek. Ám a Horthy-rezsim úgy döntött, felsorakozik a németek szövetségesei mellé, s ez a lényeg. Ebből következik, a magyar állam, csakúgy, mint a többi csatlós állam, szintén háborús bűnös. A magyarok léphettek volna másképp is. Példa erre Finnország: katonái jószerével nem követtek el bűnöket a szovjetekkel szemben.

− A háborús bűnök sorában felemlegetik, hogy a vörös hadsereg éppen olyan kegyetlen volt, mint a Wehrmacht. Budapest elfoglalása után – éppen úgy, mint Berlinben – a szovjet katonák fosztogattak, tömegesen erőszakolták meg a nőket. Mit gondol, ez egyfajta felülről jóváhagyott bosszú volt? Lehet egyenlőséget tenni a sztálini terror és a náci barbarizmus közé?

− Bizonyos, hogy a szovjet katonákban munkált a bosszú érzése, volt is ennek jogos alapja, amely aztán felszínre tört a magyarországi, de különösen németországi benyomulásuk során. Másrészt a tömeges nemi erőszakban kifejezésre jut a sztálini rezsim kegyetlen, bűnös jellege is. Kelet-Közép-Európa és Kelet-Németország meghódítása, megszállása során egymásba fonódtak a különböző motivációk. Aztán azt se feledjük: a rendszer saját polgárait is bántalmazta, deportálta, száműzetésbe kényszerítette, s ennek a lengyelek, finnek, de főként a balti népek is áldozatul estek. A német hadifoglyok mintegy 30 százaléka belehalt a szovjet fogságba.

− Mi magyarok gyakorta mondjuk, hogy a társadalom még mindig képtelen reálisan szembenézni a huszadik század történéseivel, beleértve a kommunizmus bűneit is. Ebben szerepet játszott, hogy a szocializmus évtizedei alatt eltitkolták a valóságot: nem volt szabad beszélni a háború rémtetteiről, hogy az ne zavarja a „megbonthatatlan” szovjet–magyar barátságot. Amennyire tudom, a német közvélemény hosszú és keserves vitákon ment keresztül, amíg leszámolt a náci múlttal. Mi erről a véleménye?

− Ez nagyon fontos kérdés. 1945 után Németország története másképp alakult, mint a magyaroké. Németország megosztott nemzet lett; a történetírás, a történészszakma Nyugaton teljesen másként fejlődhetett, mint Kelet-Németországban. Az NDK és Magyarország mozgásterét e tekintetben is meghatározta a Szovjetunióhoz fűződő baráti viszony, ami azt jelentette, hogy számos problémát a szőnyeg alá söpörtek. Így a szocialista Németország soha nem érezte kötelességének, hogy felelősséget vállaljon a holokausztért, soha nem fogadta el zsidóellenes bűnként a holokausztot. Mi Nyugat-Németországban nagy szakértelemre, tapasztalatra tettünk szert, ahogy múltunk feltárásában vizsgáltuk-kutattuk az 1935-től 1945-ig tartó időszakot. Csak remélni és tanácsolni tudom azt az alaposságot, tisztaságot és akadémiai precizitást, amelyre hosszú folyamat után szert tettünk. A kelet-európai társadalmaknak is képessé kell majd erre válniuk az 1945 előtti és utáni múltfeltárásuk során. Nagyon is tisztában vagyunk azzal, hogy e folyamat keservesnek bizonyulhat. Mégis meg kell tenni, ha meg akarjuk érteni és haladni a múltat, s új világot akarunk létrehozni, amely élesen szemben áll a múlt történéseivel.

Névjegy

Christian Hartmann A közelmúlt és korunk történelmével foglalkozó müncheni Institut für Zeitgeschichte vezető munkatársa, a Bundeswehr Egyetem vezérkari akadémiájának tanára. Az 54 éves hadtörténész számos tudományos munka szerzője. Barbarossa hadművelet címmel nemrég jelent meg a Szovjetunió lerohanását elemző monográfiája.

Ebben Hitler totális háborújának részletein túl annak máig ható következményeit is elemzi. Mint megállapítja, az őrült terv nemcsak a Harmadik Birodalom bukását pecsételte meg, hanem ez volt Kelet-Közép-Európa szovjet megszállásának kiindulópontja, így vált lehetővé, hogy 1945 után a Szovjetunió szuperhatalommá emelkedjen. Rendszeresen publikál a német sajtóban, neve szakértőként szerepel több háborús film, köztük A bukás, a Sophie Scholl vagy az Ellenség a kapuknál stáblistáján.


Magyar katonák motozzák a szovjet hadifoglyokat
Fotó: MTI - Hadtörténeti Intézet

Infó: A cikk eredeti változata a 2014.01.11-i Népszabadságban olvasható.

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 141
Tegnapi: 156
Heti: 457
Havi: 3 063
Össz.: 209 316

Látogatottság növelés
Oldal: Mit tettek a magyarok a Donnál? - megdöbbentő fordulat
Balos - © 2008 - 2017 - balos.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: popper péter orbán viktorról - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »