Vive la république! Éljen a köztársaság!

Újságot írni, újságot kiadni csakis úgy érdemes, ha abba az van beleírva, amit a cikk írója őszintén gondol, minden, nem oda tartozó pressziótól függetlenül. Ahogy Eörsi István írta: „sajtószabadság akkor van, ha a cikk a bensőből jön".

Ha ez nem lehetséges, és ha az újságíró egyszer csak arra ébred, hogy nem azt írta le, amit akart, akár csak valamit nem úgy írt le, ahogy azt komolyan gondolta, akkor helyesen teszi, ha hóna alá csapja cuccait, és más munka után néz. Az újságkiadás ebből adódóan vállalkozás, mégpedig normális esetben magánvállalkozás, finanszírozási értelemben a legtisztább magánvállalkozás kell hogy legyen: őszinte és világosan megfogalmazott gondolatok szerkesztett állapotú megjelentetésére szakosodott vállalkozás, terméke az újság, fogyasztója az olvasó. Lapunk önállóságát lappiaci bevételei alapozzák meg: lapárbevétel, hirdetés és a hamarosan fizetőssé váló internetes megjelenés díjbevételei.

Az Élet és Irodalom szerkesztősége így fogja föl az újságírás és lapkiadás lényegét: másik lehetőség nincsen. Az ilyen-olyan apanázsokban, nemkülönben piacinak látszó, tartalmilag nagyon is irányított állami pénzekben nem hisz, olyannyira, hogy azokból nem is kér. Abban hisz, hogy az a szellemi érték, amelyet hétről hétre előállít, megvásárlásra érdemes. Abban is hisz, hogy a benne olvasható írások különösen fontosak olyan időben, amikor a kormányzat módszeresen építi le a demokratikus intézményrendszer elemeit. Önkényeskedik saját polgáraival, és fölszámolni törekszik mindent, ami nem az ízlésének megfelelő. E kormányzati erőszakoskodás egyik ellenpontjának tartjuk lapunkat.

Léte és jövője attól függ, hogy lesz-e elegendő olvasója. Más nem tarthat bennünket életben, de az olyan életből nem is kérünk.

Érdekes, hogy e téma időről időre felmerül, s általában olyanok akarják saját  - nem egyszer valamiféle bigott vallásos érzülettől vezérelve ! -  véleményüket törvénybe foglalni, akiknek fogalmuk sincs a dologról.

1992-ben az MDF igyekezett mindenáron törvényi gátat szabni, most pedig a KDNP harcos férfi képviselői teszik ezt. S ha már megtiltani nem tudják, hát kitalálták, hogy e beavatkozást ne finanszírozza a TB.  (Pálfy István beszélt erről a TV-ben. Aki terhes lesz, szülje meg  gyermeket. A TB "az életet és ne a halált fizesse !  S, ha szegény-sorsú, s  képtelen felnevelni, hát adja örökbe !" S még csak arra se gondol, hogy néha az is előfordul, hogy orvosi javaslatra kell elvégezni a beavatkozást.  - Szegény nagybátyja, ha hallja, forog a sírjában. -)

S, hogy mennyire visszaköszönnek a dolgok, annak bizonyítására álljon itt az 1992-ben e témáról írt cikkem egy részlete. (A megszólalók nevét törlöm, ők nem adtak felhatalmazást az újra-közlésre).

Beszéljünk róla

Vélemények az abortuszról

Az alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett a terhességmegszakításról (abortuszról)  szóló jogszabályok: alkotmányellenességének megállapítására. Az Alkotmánybíróság ezek hatására alkotmányellenesnek mondta ki a terhességmegszakításra vonatkozó szabályok rendeletben való meghatározását. Ennek apropóján közlünk néhány véleményt.

......................... körzeti orvos, szülész-nőgyógyász szakorvos.

- Hogyan látja Ön területünk abortuszhelyzetét, szükségesnek tart-e változtatást, s milyet ?

- Területünk abortuszhelyzete átlagosnak mondható. A változtatás jó lenne, ugyanis kívánatos, hogy a művi abortuszok száma lényegesen csökkenjen. De ezt nem törvényekkel, tiltásokkal kellene elérni. Ez alapvetően nevelési, oktatási kérdés.

- Egyebek mellett két szélsőséges álláspont kap hangsúlyt: a teljes liberalizáció, illetve a teljes tiltás. Mi az Ön véleménye ?

- Valószínű, hogy ebben a kérdésben is a középút a legcélszerűbb. Vagyis a teljes liberalizáció várhatóan növelné az abortuszok számát, ami nem helyes. A teljes tiltás viszont bizonyára nehéz helyzetbe hozna egyes családokat.

- A terhességmegszakítás szempontjából Ön milyen szempontokat tart szükségesnek figyelembe venni ? Kire bízná a döntést ?

- A döntés joga alapvetően az anyáé kell, hogy legyen.

- Bizonyos körök a fogamzásgátlást is, mint a természet rendjébe való beavatkozást, megtiltanák. Egyetért-e ezzel Ön ?

- Az ember maga is a természet része. Benne él, tehát minden cselekedetével hat rá. Hogy egyes cselekedetek milyen következményekkel járnak, az sokszor csak hosszú idő múlva derül ki...

                                                                                    *

.......................................... kétgyermekes édesanya

- Hallott-e, olvasott-e a napjainkban kialakult ,,abortuszvitáról", illetve az alkotmánybírósági döntésről ?

- Olvastam a témáról az újságban, s hallottam a Danubius rádióban. (Mi,  asszonyok magunk között e kérdésről szinte egyáltalán nem beszélünk.) Kicsit furcsának és mesterkéltnek érzem a mostani vitát. Szükséges a dolgok mederben tartása, az ésszerű megoldások keresése. Azonban lehetőleg ne azok mondjanak megmásíthatatlan véleményt, akiket közvetlenül ez nem érint.

- Vagyis Ön a teljes liberalizációval értene egyet, illetve az érintett nőkre bízná a döntést ?

- A teljes ,,szabadsággal" sem értenék egyet. Ez szerintem felelőtlenséghez is vezethetne. Azonban elsődlegesen a két érintett ember (férfi és nő), megkülönböztetetten a nő véleményét, akaratát helyezném az első helyre. Elengedhetetlennek tartom azonban, hogy szakorvosi vélemény is társuljon a végleges döntéshez.

- Tehát a tiltást rossz módszernek tartja ?

- A teljes tiltás semmiképpen nem vezetne eredményre. Felvirágozhatna a régi, rossz értelemben vett ,,bábák" és kuruzslók, valamint a nagy pénzért közreműködő ,,zugorvosok" kora. Ezt senki nem kívánhatja vissza.

- Vannak, akik megtiltanák a fogamzásgátlást is. Ön hogyan vélekedik erről ?

- Én fontosnak tartom a megelőzést. A legfejlettebb országokban sorra alkotják az egyre kisebb kockázattal járó különböző fogamzásgátló szereket. Vagyis arra törekszenek, hogy a természetes szükségletek kielégítése ne járhasson a nem kívánt terhesség, végső soron az abortuszigény veszélyével. Nálunk is inkább ezt a hozzáállást kellene erősíteni belemagyarázott érvelések helyett.

                                                                                                *

................................  kétgyermekes, gyakorló édesapa

- Napjainkban igen sok szó esik a terhességmegszakításról. Találkozott-e ilyen véleményekkel és hol ?

- Naponta foglalkoznak vele az újságok, a tv, a rádió. Ezt nem lehet nem észrevenni.

- Hogyan értelmezi a kialakult vitát ?

- E vitából is kiérezhető a törekvés, hogy most mindent meg kell változtatni, ami az előző rendszerben volt. Attól függetlenül, hogy  az jól működött-e.

- Önnek van-e kialakult véleménye az abortuszról ?

- Én mindenképpen a megelőzést tartom fontosnak és helyesnek. Azonban a védekezés ellenére is bekövetkezhet nem kívánt terhesség. Ilyenkor merülhet fel az ,,elvetetés" gondolata.

- Ön kire bízná a döntést ?

- A két közvetlenül érintett embernek kell a döntés felelősségét vállalnia. S, ha az abortusz mellett döntenek, döntésüket tiszteletben tartva, csak az egészségügyi szempontok  alapján legyenek felülbírálhatók szakorvos által. Így megelőzhető a nem várt gyermek megszületése és életen  át  tartó esetleges ,,megtűrtsége", s csökkenthető a beavatkozás kockázata.

- Azt mondta, a megelőzést tartja fontosnak. Vagyis, nem ért egyet azokkal, akik a fogamzásgátlást is tiltanák ?

- A tiltással semmiképpen sem értek egyet. Valamilyen megeőző módszer alkalmazása indokolt. Ezáltal csökkenthető leginkább az abortuszra jelentkezők száma. Mert a két dolog szorosan összefügg. 

Sógor Béla

(Adalékok napjaink törvényjavaslataihoz. Az abortusz szigorításához készült előterjesztésről jutott eszembe.)

Azok, akik a zsinóros mentét és a kacagányt hoznák ismét divatba, visszaállítanák  az úri- és középosztály privilégiumait is. És nem beszélnek arról, hogy azzal együtt jár a társadalom végletes kettéosztottsága is. A mély szegénység és minden vele járó kín…

Akik ma, amikor sok iskolában már nincs fűtés és ebéd a gyermekeknek, - a mi pénzünkön ! -  az Azori szigetekre mennek értekezni, akiknek fejében az abortusz válogatás nélküli betiltása vagy fizetőssé tétele jár és ilyen törvényt akarnak megszavazni; akik kötelezővé akarják tenni a (persze, hogy a római katolikus, hiszen a többit aligha ismerik !)  hittan, az erkölcs (melyik ?) tanítását az általános iskolákban, már ezt a kort készítik elő…    

Az alábbi idézetek Eric Knight: Légy hű magadhoz című könyvéből valók és Angliáról szólnak, de az akkori  - és reméljük, soha újra el nem következő -  Magyarországra vonatkoztatva is igazak. A két főszereplő: a felső középosztálybeli lány és a legalsóbb rétegből származó fiú beszélgetnek. Saját élményeiken keresztül mondják el, mit jelent számukra a haza. A lány szép gyermekkorról, gyönyörű tájakról, idilli helyzetekről mesél. Erre a fiú:

„- Tudod-e, hol töltöttem az életem legnagyobb részét ?A nyomortanyákon. Anglia szép zöld tájai ? … Egy külvárosi nyomornegyed egyik sötét kis utcájában születtem, hitvány, szétmálló téglafalak, csatornázatlan, vízöblítés nélküli árnyékszékek közt. Olyan nyomortanyán, amilyent te soha nem is láthattál, és amióta csak az eszemet tudom, mindig azon küszködtem, hogy ki tudjak onnét törni. Ismered a nyomornak a szagát ? Tudod, hogy milyen ott az élet ? Még az olyan embereké is, akikben megvan az emberi önérzet, és küzdenek valami jobbért ? Ültél valaha is gyermekkorodban órák hosszat a kemencébe dugott lábbal, hogy a fagydaganatokat gyógyítgasd, jól tudva már, hogy minden sírás felesleges, mert ahhoz úgyis túl szegények vagytok, hogy olyan cipőd lehessen, ami nem rongyos ? Ismered egyáltalán a nyomortanyák gyerekeinek fizikai fájdalmait ? Ültél valaha is órákon át egyedül, dagadt arcodat szorongatva, mert kínzóan fájtak, gennyesedtek a sosem kezelt fogaid ? Ültél valaha napokon keresztül a tűzhely előtt, forró kenyértésztával borogatva a dagadt állkapcsodat, mert tele volt csontszilánkokkal, ahogy az ingyen-fogászaton kontármunkával kiráncigálták a fogadat ? Ültél-e ott a tűzhely előtt napokon át nyomorultul, és rettegve attól, hogy visszamenj oda, ahol egyszer már így bántak veled, és vártál-e türelmesen, jól tudva, hogy orvosra úgy sincs pénzetek, vártál-e türelmesen, amíg az egész disznóság kifakad, és remegő kis kezedbe ömlik a vér és genny, és az állkapcsod szétroncsolt szilánkjai ? És akarsz-e hallani egyáltalán arról az igazi szegénységről, ahol minden életmegnyilvánulást mérlegre kell vetni, és a válasz mindig csak az: nincs pénzünk.” … … …

… „..most elmondom neked. Most, azonnal. Jogod van rá, hogy megismerj. És én…én olyan dolgokat fogok most elmondani, amiket talán magamnak sem mondanék el soha… Mert, ugye, ezt minden férfi megteszi egyszer életében ? Leül, és elmondja egy nőnek az élete történetét. „Hadd mondjam el magának az élettörténetemet…” Csak általában az efféle élettörténetek sokkal szebbek meg nemesebbek szoktak lenni. Az enyémnek már a kezdete sem valami nemes. Tudod te, milyen érzés fattyúgyerekként felnőni ? El tudod képzelni ?

(A lány) - Épp olyan ember vagy, Clive, mint más ! És manapság már nem tekintik törvénytelennek a házasságon kívül született gyereket. Manapság már ésszerűen gondolkoznak…

- Igazán ? Nálatok talán, igen. De nem a magamfajta emberek között. A mi törvényeink sokkal szigorúbbak, és az erkölcsi elfogásunk sokkal merevebb. Mi közelebb állunk az élet alapvető dolgaihoz, s ezért gyűlölnünk kell a törvények megsértőit. És én ezért nem is hibáztatom a magamfajta embereket… Csak azt akartam elmondani, hogy sajnálom és utálom azt a csúfságot, amivé a gyerekkoromat torzították. Fattyú ! Olyasmi volt ez, aminek az értelmére lassan és fájdalmasan kellett rájönnöm abban a korban, amikor az ember még fiatal hozzá, hogy filozofikusan elviselje a fattyúsága tudatát. Nehéz és fájdalmas dolog volt megérteni, hogy a szomszédok mért nem beszélnek soha az ember anyjával, meg hogy mért különb nálam minden más gyerek az utcában. Mert azt viszont nem lehetett, hogy ne értsd meg. Rá kellett jönni, amikor az embert beíratták az iskolába, és amikor a többi gyerek, a gyerekek végtelen kegyetlenségével, mindjárt az első napon odakiabálta hazafelé menet az utcán azt a szót. És aztán hazamegy, és megkérdezi, hogy mit jelent az a szó, és az embernek nem felelnek, nem felelhetnek… Azt a kérdést sem tisztáztam magamban a kellő filozófiai elmélyedéssel, hogy egyáltalán honnan származhatom. Pedig milyen egyszerű lett volna. Valakinek a jól sikerült mellékhajtása… Talán az a szalmakalapos úriember, akinek ott volt a képe anyám fiókos szekrényében ? A felsőbb osztályok valamelyik vidám fickója, aki megtisztelte azzal az alsóbb osztálybelieket, hogy kiszemelt magának egyet a csinosabb lányaik közül, beoltva az egyszerű népet egy cseppnyi nemesebb vérrel, aztán vidáman, könnyű szívvel és a jól végzett munka örömével továbbállt. Valaki… de ki ? Az ember azt sosem tudhatta meg. Még az a vigasza sem lehetett meg, hogy legalább tudja az igazságot. Ott, ahonnan én származom, nem szokták megbeszélni a dolgokat. És az ember a saját anyját sem vádolhatja a félrelépésért. Az ember csak elfordította az arcát attól az örökké jelenvaló ténytől, ami ő maga. És egyedül csak az a védekezése maradt, hogy kifelé magasan hordja a fejét, míg belül közben azt kívánja, bárcsak újra születhetne, de … ez alkalommal tisztességesen és szabályosan. És mindez a hosszú gyerekkorban, amikor az ember már elég idős ahhoz, hogy töprengjen és sejtse a dolgokat, de ahhoz még túl fiatal, hogy tudja és megértse őket. Később aztán átlátja mindazt, és a jelenből nézve tisztázza a múltját.”…

Nem tudom,  akik e sorokat olvassák, azok között van-e valaki, aki tudja mit jelent az ONCSA mozaik szó ?  A települések szélén iker-házakat építettek a nagycsaládosok részére. (Mégsem lenne jó, ha a sok gyerek lármája nem hagyná nyugodni a központban élő, konszolidált polgárokat !) Egy ház, két darab egy szoba konyhás lakás egy kis kamrával. (Fürdőszoba: a mosóteknő, mosdó: a lavór ! Mosógép és centrifuga az asszony keze.) Én egy ilyen ház egyik felében éltem szüleimmel és három testvéremmel. A szomszédban egy 11 fő család: két felnőtt és 9 gyerek. Bár ez sem egészen igaz, hiszen az idősebb gyerekek szinte már felnőttek voltak. Éppen ezért értem, szinte a bőrömön érzem a fenti sorok igazságát. Ezért (is) tiltakozik minden idegszálam a 20. század elejének restaurálása ellen… Nos, az erkölcs címszóhoz a fentiek már adnak némi támpontot. De ez még csak egy szeletkéje. A következő idézet egy újabb szelet, és egyúttal a vallás természetrajza- és a valláserkölcs megértéséhez is egy apró ösvény. (A fiú főszereplő egy idős pappal találkozik, vele beszélget. E beszélgetésből következik itt néhány részlet.)

… (pap) „– Az embernek saját magát kell megmentenie.”

(fiú) „– Igaz, atyám, igaz ! Most végre egyetértünk. Mindnyájan valamiféle utat keresünk, hogy megmentsük magunkat, és nincs többé semmi, amiben hihetnénk… Valamikor hittek az emberek, de most már nem. Mert maguk megbuktak. A maguk egyháza megbukott. Valamikor az egyház úgy ragyogott, mint az összes emberi lények lángoló reményeinek a megtestesülése. Most pedig húsz között sem talál egyet sem, aki bíznék a vallásban meg a vallás jövőjében. Megbuktak. Megbuktak maguk már az elmúlt háborúban is. Végigcsinálták úgy a politikai játszmát, hogy mindkét oldalon ott volt a maguk istene… De akkor mért jajgatnak azon hogy a németek, amikor elvesztették a háborút akkor nem hittek többé az istenben, és teremtettek maguknak valami mást, ami imádhatnak ? Az isten nem védte meg őket, akárhogy hittek is benne.”

… … „- Maga nagyon rendes volt hozzám, atyám  - mondta -, megpróbálom valamivel viszonozni. Adok magának valamit. Valami nagyon ritkát. Az igazságot. Egy egyszerű ember igazságát, ami azért olyan értékes, mert a segítségével talán megérthet bennünket. Maga azt állítja, hogy én keresek valamit, amiben hinni lehetne. Ez igaz. Csakugyan így vagyok ezzel én is, meg millió és millió hozzám hasonló ember. És most kérdezze csak meg önmagától, mért van az, hogy mi nem vagyunk hajlandók a maguk egyházában keresni a hitünket. Azért, mert a maguk egyháza a legcsekélyebb mértékben sem hajlandó megismerni és megérteni azt a szörnyű ingoványt, amelybe mi, egyszerű emberek, belekeveredtünk. Így aztán üresen tátonganak a maguk templomai, közben pedig milliók és milliók özönlenek a mozikba, színházakba, meg a futballmeccsekre. Miért ? Azért, mert az én örökkévaló lelkem szerint ezek a dolgok, bármilyen hitványak és szegényesek is, még mindig közelebb állnak az Istenhez, meg az egyszerű emberek Istent kereső vágyához, mint a maguk egyháza azzal a sok elijesztő aggodalommal. Mert a maguk egyháza nemzedékek óta a rettegés jegyében élt. Igen, rettegés, semmi egyéb. Félrehajították Krisztus mindenre kiterjedő, gyönyörű tanításait, együtt az egészet, mert jól tudják, hogy ezek a tanítások sértenék a gazdagokat és a kiváltságosokat, akiket maguk imádnak, és hízelegve szolgálnak És hogy leleplezzék a hiányt, megrakták Krisztus egyházát díszes, ékszeres köntösökkel, és azzal a pompával, amelyet Krisztus maga soha nem ismert, és nem is szerethetett volna. És az összes bűnök közül, amelyeket Krisztus felsorolt, maguk kiválasztották azt az egyetlenegyet, amelyik nem sérti a gazdagokat, mert általános, és semmi köze a vagyoni helyzethez, és ez az egy a szexuális bűn. Így aztán bűnt csináltak magából a nemi életből. Ádám eredendő bűne. Krisztus, aki bűn nélkül jött a világra ! Az egyetlen bűn, amiről maguk rettegésükben prédikálni mernek ! És addig prédikálták ezt, amíg a nemzés rejtelmét és dicsőségét, mindenfajta emberi cselekedet e legmegfejthetetlenebbikét, és éppen ezért talán a legszentebbikét, sárral mocskolták be, és már a gyerekeket is úgy nevelik, hogy csak suttogni merjenek róla, mint az ocsmány trágárságokról. Igen, maguk egyedül csak azt tették százszorosan bűnné, amit az egészséges emberek milliói úgy ismernek a szívük mélyén, mint Isten által megszentelt örömöt, mint az élet, az otthon és a családi lét csíráját. Igaz, ez az egyetlen bűn, amiről maguk prédikálni tudnak, és akkor még maguk csodálkoznak, hogy mért hagyják ott milliók és milliók a templomaikat, és mért áldoznak a mozikban egy szánalmas szerelmes film igazabb oltára előtt. És mindaddig ott is fogják hagyni a milliók magukat, és magukkal együtt a kificamodott tanaikat, amíg a templomik csak a szerelemre képtelen egyedek lépteit visszhangozzák, a magukra maradt aggszüzekét meg az özvegyekét, amíg a maguk templomai arról nevezetesek az egyszerű emberek számára, hogy ott legfeljebb természetes nemi ösztönöktől megfosztott, hervadozó fiatal emberek gyülekeznek. És mindez pedig azért van, mert maguk nem merik Krisztus tanításait hirdetni, nehogy megsértsék a gazdagokat, az önzőket, az előjogaikhoz ragaszkodó élősdieket… Jaj, atyám, ha magát még nem lepték meg az egyszerű ember igazságának felbecsülhetetlen értékű ajándékával, én most megteszem… Nyíltan elmondom most magának, amit az egyszerű emberek országszerte beszélnek, csak sokkal kegyetlenebb szavakkal. Atyám, néhány nappal ezelőtt, ahogy maguk mondanák, a bűn állapotában éltem. De a teremtő Isten színe előtt állítom, hogy akkor közelebb voltam Istenhez, mint a maguk egyházának összes tanítása. És maguk nem is lesznek soha olyan közel Istenhez, mint amennyire én voltam, míg abba nem hagyják a krisztusi tanítások semmibevevését az egyházi érdekek miatt míg abba nem hagyják azt, hogy a korrupció, a mocsok és szegénység haszonélvezői legyenek, és nem prédikálják, hogy az „add el a vagyonodat, és oszd ki  szegények közt” tanítása helyes lehetett húsz évszázaddal ezelőtt, de ma már semmi értelme sincs. Oszd ki a vagyonod a szegények közt ?!... Hisz maguk is a szegények nyakán élősködnek ! Az én szülővárosomban a leghírhedtebb nyomortanya-negyedek és legborzalmasabb szükséglakások az egyház tulajdonában és kezelésében vannak. Sőt az egyház tulajdonában vannak maguk a bányák is, ahol a bányászok nyomorúságos éhbérért gürcölnek a föld alatt. És egyetlen nyavalyás kosár szén sem juthat el a verejtékező bányász lapátjától valamelyik szegényes tűzhelyig anélkül, hogy az egyház kapzsi keze le ne szedje róla a sápot, hogy aztán  másik ezüstpénzt meg a kályha használatáért zsebelje be, amelyben elégetik a szenet. Ezt hagyják abba ! Próbálják meg újra Krisztust követni ! És szakítsanak végre azzal a bűnről alkotott nevetséges elméletükkel, meg a pompájukkal és a szertartásaikkal ! Hagyják abba a kiváltságosok érdekeit szolgáló terrorjukat ! És térjenek vissza a mi életünkhöz, a mi mai életünkhöz, mai  félelmeinkhez és mai küzdelmeinkhez. Ha ezt megtennék, akkor nem kellene hívogatniuk bennünket, hogy térjünk vissza az egyházukhoz. Mert nem mi hagytuk ott magukat. Maguk hagytak el minket.” … …

Nos, legszívesebben folytatnám. Ide másolnám az egész könyvet. Minden szava igaz és szívbe markoló. Igazi életismeretről árulkodik. És igen. Az életnek azt az oldalát is nagyon ismeri, amelyet mindenhol legszívesebben eltakarnának, amiről nem szívesen beszélnek. Pedig, amíg léteznek „szégyenlendő” városrészek és emberek, addig minden követ meg kell mozgatni felszámolása érdekében. Azokat pedig, akik „vallási ópiumot”, igyekeznek törvénybe foglalni, rövid úton el kell kergetni.                            (S.B.)