Balos

Baloldali értékeket képviselö honlap

  •  
    Vándor AndreaBocsi, kénytelen voltam törölni a hozzászólásom, mert tele volt gépelési hibával, de most újra közzéteszem. (Közben a gépem is lefagyott, majd a szolgáltatóm nem hagyott visszakapaszkodni a netre.) S ha ezzel be is kevertem kicsit, legalább itt-ott reagálhatok az újabb véleményekre is…
    Attól tartok, Viktor, hogy megbántottalak, pedig nem állt szándékomban, ezért elnézést kérek Tőled, hogy tévedésben voltam a korodat illetően! A "forrófejűséget" sem sértő vagy személyeskedő szándékkal írtam. Ha ez bánt, hát elárulom: alapból én is rendszerint ilyen vagyok. Aztán ha kifújtam az első mérgem, mindig azon agyalok, mit lehetne tenni?!
    Nagyon nem tetszik nekem sem, ami itt és velünk történik!!! Nem csak eredően humanista beállítottságom miatt, hanem mert az új rend legmélyebb pusztító hatásait sok-sok éven át a saját bőrömön is alkalmam volt megtapasztalni. S bár kínkeservesen túléltem, de kiheverni már sosem fogom semmilyen értelemben... Egészen friss és közvetlen "élményeim" vannak tehát az új rendszer összes bűneiről. Ezért nem vagyok tiszta szívből híve az összefogásnak, s ezért fáj annyira látnom, milyen hihetetlenül nagy számban és mennyire gyors ütemben mennek tönkre családok, gyerekek vétlenül, a hatalom hozzánemértése vagy egyenesen bűnei miatt – kimondva rájuk a végítéletet, és még emberi mivoltukban is a végsőkig megalázva őket!
    Pontosan tudom, hogy a Bajnai-féle szervezkedés is liberális irányultságú, és csak annyiban humánusabb a néptömegek felé, hogy belátták: ha nincs az embereknek jövedelmük, nem fogyasztanak, ezért zuhan a termelés szintje, munkahelyek szűnnek meg ahelyett, hogy újak létesülnének, mert leáll a bővített újratermelés lehetősége is. Így rohamosan lefelé tartó spirálban nő a nyomor és pusztul le az ország.
    Vagyis őket is csupán saját jól felfogott érdekei vezérlik, ha ezt a folyamatot próbálják visszafordítani, nem pedig a szolidaritás, az emberség. Ti. csak az Orbán-Matolcsy duó beteges elmefuttatása reménykedhet a tündérmesék valóra válthatóságában. Vagy még ők sem! Tehát a többiek mindössze ennyiben "különbek a Deákné vásznánál" - ám a mostani rezsim kiebrudalása az ÉLETET, a túlélés esélyét jelentené nagyon sokak számára!
    Márpedig ez elsődleges fontosságú!!! Ezért első lépésnek ez se semmi, különösen akkor, ha az élősködők elkergetésének realitása még összefogással is elég csekély…
    Ha pedig azt is számításba veszem, hogy mi még ennyit sem tehetnénk értük önállóan, akkor józan kompromisszumként én el tudom fogadni az összefogás gondolatát. És nem az "Együtt 2014" megalakulása kapcsán jutottam ilyen álláspontra. Egykor örültem Gyurcsány új pártjának. Reméltem, hogy tanult és újat hoz a korábbiakhoz képest. Vagy magam javasoltam pl. a Szoli életre hívását, és nagyon bíztam abban, hogy gyors megoldást nyújthat bajaink orvoslására.
    Mindkét esetben TÉVEDTEM! Egészen más irányt vett az ő vezetésük is, miután tapasztalták a hatalom eszközeit a fékentartásukra...
    Olyan átmeneti irányra van tehát szükség, amit "kedves vezetőnk" és bandája nem lőhetnek ki egykönnyen. Nem vagyok, nem is voltam soha Bajnai hívő sem. Kicsit sem bízom abban, hogy a programja jó helyzetbe hozná az országot, csak valamivel jobba. Mert az sem több, mint "elsősegély".
    Most biztosan megdöbbentek mindenkit, de én egy konzervatív beállítottságú, ám nem politikus, hanem HITELES, valódi szakember, egy JÓZAN GONDOLKODÁSÚ, megfontolt és tisztességes emberben látnám a kiutat. Ő pedig RÓNA PÉTER. Mert ezidáig egyedül ő az a közgazdász, aki olyan alternatívát vázolt fel, ami megvalósítható és tényleges fordulatot hozna a gazdaság működtetését illetően. Ha pedig azt sikerülne rendbe tenni, úgy biztos alapja lenne egy igazságosabb társadalmi rend kiépülésének.
    Ti. bármilyen meglepő, Róna Péter a '68-as reformok folytatása mellett tör lándzsát! Nem véletlen tehát, hogy bármennyire keresik is a liberális ellenzékiek a Messiást, őt nagy ívben mellőzik!!!
    Nekem pedig a szívem szakad meg, ha arra gondolok, hogy 2014-ig mennyi idő van még hátra, mennyi szörnyűséget követnek el addig, s ha megérem, csakis úgy lesz mód a szabadulásra, ha az eddigi "kínálatból" a legesélyesebbre adjuk a voksunkat.
    Most úgy tűnik, mégsem tehetünk majd mást!

    Még annyit: minden vélemény FONTOS, mert más-más nézőpontból ugyan, de hordoz megfontolandó igazságokat!!! A Te igazságaid sem vitatta senki, ahogy az elhallgattatásod sem célja senkinek. Nem szabad tehát egyikünknek sem megsértődni, ha más szempontok alapján mérlegelve egyes kérdésekben eltér a véleményünk, mert csakis a párbeszéd, egymás véleményének megfontolása által juthatunk ötről a hatra.
    Vitázunk ugyan, de JÓ, hogy vitatkozunk!

    Az újabb véleményekre reagálva pedig: szerintem annak nincs különösebb jelentősége, hogy nem ő dolgozta ki a ’68-as reformokat, ha azokkal egyetért. Mert mint tudjuk, a lényegük az állam szerepének visszafogásával egy liberalizáltabb működés volt a céljuk, ami elősegítette volna a gazdaság fejlődését. Úgy vélem, az alapvető baj nem azzal van, ha megjelenik a gazdaságban a magánérdeleltség vagy a verseny, hanem ha szabályozatlanná válik ill. egyeduralkodóvá teszik. Ezért tartom mindennél fontosabbnak, hogy aki a kormánykeréknél van, az korrekt módon tegye a dolgát!!!
    Róna Péter személyét (jószándékát, becsületességét, őszinte hazaszeretetét) illetően pedig nekem nincsenek kétségeim, bármilyen társadalmi pozícióból indul is.
    Sajnos, az is tény, hogy újabban elzárkózik a miniszterelnöki jelölésétől, noha én azt szűrtem le a nyilatkozataiból, hogy ennek legfőbb oka a feltételek hiánya. Pl. Kálmán Olgánál azt mondta: ő csak egy kisebb üzemet képes elvezetni néhány alkalmazottal. (A tehenészete pár dolgozóját, a 2 sajtmesterét és a halőrét. Azt is ma még deficittel, mert idő kell a befektetések megtérüléshez. Vagyis nem szándéka az emberei kizsigerelése!) Azzal folytatta, hogy az ország megmentését célzó program kidolgozásához egy legalább 100-200 fős hozzáértő csapatra van szükség, mögötte pedig nincs egy ilyen team…
    Én ebben látom a lényeget!
    Ezért makacsul hiszem, ha felállna mögötte az a csapat, átgondolná újra a válaszát.
    Valami módon azt kellene tehát elérnünk, hogy a közvélemény kikényszerítse az ellenzéki „elitből” a felkérését és a feltételek biztosítását. Ezerszer jobban járnánk vele, mint azokkal az önjelölt üdvöskékkel, akik a láthatáron vannak ill. korábbi elképzeléseik újragombolt restaurációs programjaival! más pedig nincs...
     
     

    Egy szezonkezdés margójára...

    3. September 2013 um 15:16

     

    Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de az előjelek alapján számomra nem hozott meglepetést az ÚJSÁGÍRÓKLUB szezonnyitó adása. Legfeljebb csak annyiban, mennyire izzadságszagú volt az igyekezetük, hogy meggyőzzenek minket a DK történelmi felelősségéről, őket állítva be az összefogás kerékkötőjének, amennyiben nem hajlandóak alávetni magukat a lezártnak kikiáltott diktátumnak, amit a két főkolompos kifundált „összefogás” címén a politikai paletta többi szereplője, s főként a választópolgárok összessége számára azzal a maszlaggal, miszerint ők volnának a legnagyobbak!!!

    Kezdjük talán azzal, hogy ezt vajon mire is alapozzák??? Vagy honnan veszik a bátorságot azt eldönteni, ki vehető számításba jelöltként, és ki az, aki csak ártana „zavarórepülésével” az esetlegesen felálló ellenzéki formációnak?! És nem átallják ezek után érvként még azt is odatenni meglehetősen sajátos aspektusban, hogy e "rendkívüli helyzetben" a demokrácia léte vagy nemléte forog kockán…!

    SZERINTEM IS!!!  

    Ezért ágálok hosszú évek óta egyfolytában annak efféle értelmezés szerinti gyakorlata ellen, miként teszem ezt most is… Már bocsánat, de ebből már eddig is bőven sok volt nekem, és tuti, hogy ezzel nem vagyok egyedül!!!

    Márpedig ebből a tárgyból az MSZP és az E-14 egyértelműen elbukott már akkor, amikor az programalkotásból és a választókerületek elosztásából eleve kizártak mindenki mást – egyedül jogosultnak kiáltva ki önmagukat az osztozkodásra, noha nem kell különösebben kutakodnunk ahhoz még nekünk mezítlábas honpolgároknak sem, hogy az ő párthuszáraiknál messze alkalmasabb jelölteket találjunk a saját képviseletünkre még akkor is, ha a DK-tól netán-tán eltekintünk… Nem lesz ugyan teljes a felsorolás, de hadd említsem példaként min.elnöknek mondjuk Rőna Pétert, ogy.-i képviselőnek Kuncze Macit, Bokros Lajost, Seres Máriát, Ungár Klárát, és még nagyon hosszan sorolhatnám, hiszen rengetegen vannak, akiket korábbi érdemeik alapján jó szívvel látnánk a felálló új parlament széksoraiban!  

    És hadd kérdezzem meg, az újságíró urak mitől olyan biztosak abban is, hogy a DK nem tudna megnyerni egyetlen választókerületet sem, tehát eleve lemondhatnánk azokról a helyekről, ahol őket indítaná a választási szövetség? A közhangulat ti. a legkevésbé sem ezt igazolja vissza! Ezt pedig náluk biztosabban aligha tudja más, éppen a hivatásukból adódóan…

    Vagy netán a nyaralásuk során ráakadtak a bölcsek kövére, esetleg megálmodták?!

    Erősen piszkálja a fantáziám az a dilemma is, hogy ők vajon kikett érthetnek „JÓ JELÖLTEK” alatt? Én a földhözragadt gondolkodásmódommal azokat, akik egy-egy adott térségben a leginkább kiérdemelték a lakosság megbecsülését a korábbi tevékenységükkel.

    A győzelmi esélyek tekintetében tehát a legkevésbé sem a pártlogók az egyedül meghatározóak!

    Ha pedig már a "TÖRTÉNELMI FELELŐSSÉG" kérdését is felvetjük, akkor azoké vajon miért is nem vétetett számításba részükről, akik ezt a mostani totálisan abszurd helyzetet a sumák, elvtelen és diszkriminatív egymás közötti paktumukkal létrehozták, ill. mindenáron rá akarják kényszeríteni a többi félre csakúgy, mint ránk, mezei honpolgárokra – lyukat beszélve a hasunkba, hogy egyedül ez a járható útja a szabadulásunknak?!!!

    TÉNYLEG ÍGY VOLNA?!!!

    Értem ám én tisztán, miért ennyire kritikátlanul elkötelezettek az urak (és az ATV egésze) a Bajnai által kicsikart pozícióiknak védelmében ill. erősítésében…

    De nem volna valamelyest üdvös netán egyszer már kicsit az ország érdekeit is szem előtt tartani?!

    Mert  akkor most mindezek alapján TULAJDONKÉPPEN KIK ZSAROLNAK KIKET IS?!!!

    És VALÓJÁBAN KIK IS AZOK, AKIK A DIKTÁTUMAIKKAL SAROKBA AKARNAK SZORÍTANI

    MINDANNYIUNKAT?!!!

     

     

    Javaslom ezért tisztelettel a jövő hétfői adást e kérdések megválaszolásának szentelni!

     

    Végezetül az ÚJ FÓRUM TANULSÁGAIRÓL már csak annyit, hogy én kötelezővé tenném a jövőben, hogy nyilatkozni csakis utcáról telefonálva lehessen a megkérdezetteknek!

    Így ti. nem hallva a műsorvezetők közbevetett kérdéseit, a vonal másik végén lévők nem vihetők bele abba a kelepcébe, hogy azok rendre eltérítik őket a valódi mondandójuktól, mi pedig ugyanolyan sötétek maradunk, mint az interjú előtt, lévén, hogy közbeszúrt manipulációjukkal szemérmetlenül még élő adásban is sorozatosan kimoderálják a nyilatkozó közlési szándékából a lényeget, amennyiben az nem az ő szájuk íze szerintinek ígérkezik…

    Személy szerint nekem ebből a hüpp-hüpp Barba-trükkből már régen NAGYON ELEGEM VOLT!!!

    Tehát köszönet kedves Vadai Ági ezért a sodró lendületű és előremutatóan példaértékű megszólalásért – CSAK ÍGY TOVÁBB a jövőben is!!!

    És hadd emlékeztessek rá: nem először vagyok kénytelen kalapot emelni előtte újszerű stílusú, és férfiakat megszégyenítő, keményen elszánt harci stílusához, amely nem ismer megalkuvást, ha fontosnak tartott igazságait ki akarja végre mondani…!

    Hozzáteszem, annak is határozottan örülök, hogy immár a nagyfőnökére is mindinkább átragad az ő karakteres kiállása! Csak nehogy visszatáncoljon később a minden oldalról kórusban kiabált hamis csúsztatások következtében, mert bármennyire igyekeznek is minket igen sokan megvezetni, MI még diploma nélkül is IGENIS PONTOSAN ÉRTJÜK, MI MÉRT TÖRTÉNIK ODAFENT…!

    Tehát HAJRÁ DK – RENDÜLETLENÜL!!!

Ünnep után… EGY MEGHEKKELT ORSZÁG - jegyzet -

25. Oktober 2013 um 10:11

 

Különféle okok miatt hosszú ideje nem jutottam már hozzá a fészhez, s hogy őszinte legyek – a barátaimat nem számítva – különösebben nem is hiányzott… Bokros teendőim ellenére ami a többi médián át mégis eljutott hozzám, az napról napra jobban taszított attól, hogy valaha még  visszakeveredjek erre a fórumra, mely pedig különösen az utóbbi években oly elsődleges fontosságúvá vált számomra.

Amíg minimális esélyét láttam, hogy ha kínkeservvel is, de sikerülhet szabadulnunk a 2/3 poklából.

Pedig az utóbbi években közéletünk, minden újabb történése drasztikusan rombolta e reményt – és nem csak bennem…! 

Tévedés ne essék: nem csak e sátáni rezsim produkciói szolgálnak magyarázatul gyakorta totál romos lelkiállapotomra, hiszen tőlük én soha nem is vártam mást, mint amit mohácsi vésznél is nagyobb újkori pusztításként a hazánkra zúdítottak. (Más kérdés, hogy messze felülmúlták legvadabb rémálmaim retteneteit is.)

Engem sokkal inkább a magukat ma „demokratikus” formációkként aposztrofáló ellenzék prominenseinek és a hozzájuk (igen laza szálakkal) kötődő értelmiség morális lepusztulása borzasztott el mind jobban, látva azt, hogy önnön egzisztenciális túlélésükért szemrebbenés nélkül miként adják fel a köztársaság amúgy is nagyon gyenge lábakon álló, hogy mindenki jól értse: korábban is alig-alig „demokratikus jogállamunk” utolsó állásait – ide értve a gyors ütemben a politikai bulvár szintjére züllesztett, épp hogy csak vegetáló médiáik mára egyértelművé vált kollaborálását is! (Bár hangyányit sem vagyok vádolható a szabadelvűség eszméitől fertőzöttséggel, a hónapok óta tartó folyamatos irányváltásuk után Kuncze Gábor tegnapi csúfos lapátra tétele végérvényesen meggyőzött arról, mekkora hiba volt a kisujjamat is mozdítani pl. azért, hogy a Klubrádió hadd szóljon!)

 

Szóval ott tartottam, nem kevés lelkierőre volt szükségem ahhoz, hogy időről időre összeszedjem magam e látványosan egyre tragikusabbá váló folyamatok ellenére, s jegyzeteimben, megosztásaim felvezetőiben vagy kommentjeimben megfogalmazva újra meg újra próbáljam felhívni a figyelmüket – ahogy  ráébreszteni sorstársaim is – arra, milyen brutális következményekkel jár a hatalom mind újabb, alattomos rendszerré összeálló panamái elleni tétlenségük az országra nézve.

De mindig hiábavaló volt az igyekezet!

Sokáig próbáltam elhitetni magammal, hogy csak azért nem figyelnek az ilyesféle vészjelzésekre (sem tőlem, sem másoktól), mert annyira elszakadtak már a mindennapok valóságától, hogy felfogni is képtelenek, mi zajlik valójában az országban, s tehetetlenül milyen iszonyatos emberi tragédiákat vagyunk kénytelenek átélni vagy végignézni tömegével és napirenden!!! Mert számukra a statisztikai adatok mindössze puszta számok, amelyek mögött az emberi sorsok szívszorító valósága, milliók szenvedése, kétségbeesettsége, reményvesztettsége előttük percig sem rémlik fel.

S hányszor sírt a lelkem látva azt, ez a fajta mentalitás miként ragad át azokra is, akik úgy-ahogy még képesek szalmaszálakba kapaszkodva a felszínen tartani magukat – érzéketlenül sorsukra hagyva azokat, akiknek minden erejét felemésztette már e csodaszépnek ígért új világ. Azért pedig, hogy a lelkiismeretüket elaltathassák, hagyták magukat egymással szembefordítani – eltűrték, hadd ültessék el lelkükben a közöny s a gyűlölet ármányát!

 

Számomra okt. 23. soha nem volt ünnep.

Legfeljebb egészen kicsi gyermekként átélt szomorú mementója XX. századi történelmünk egyik elkeserítő tanulságának, amiből (hagyományaihoz híven) az ország mai politikai elitje ugyanúgy nem hajlandó semmit sem tanulni, ahogy tették ezt hajdani dicstelen elődeik is.

Valóban fantasztikus nemzet vagyunk, hogy annak dacára még létezünk, hogy történelmünk során (1-2 kivétellel) e nép legádázabb ellensége mindig is éppen a saját uralkodó osztálya volt, akiknek kizárólagos céljuk egyedül a saját korlátlan uralmuk biztosítása volt – bármi áron!!!

S ahogy az elmúlt évek, hónapok, úgy az utóbbi napok s különösen a mostani ünnepségek kétség nélkül bizonyítják, lehet bármely vészhelyzetben a haza, most sincs másként:

NEM VÁLTOZOTT SEMMI!!!

 

Érthető okokból (a folyamatos politikai porhintés, állandósult történelemhamisítás következtében) ahányan vagyunk, annyi féle módon ítéljük meg ’56-ot.

Számomra a háború s az ország újjáépítésének sokévnyi gyötrelmeitől, tetézve azokat az új rend kialakításának személyi kultuszával fűszerezett túlkapásai ellen az elkeseredett nép törvényszerűen bekövetkezett jogos önvédelme volt, amit gerjesztve s kihasználva napok alatt a korábbi rendszer restaurálási szándékává torzították az országban s kívülről a háttérben munkálkodó sötét erők.

Ez a kilátástalan harc pedig nagyon sok vétlen áldozatot követelt mindkét oldalon!

Ám ahogy az lenni szokott, többnyire nem a valódi bűnösök fizettek meg életükkel, vagy későbbi sorsuk viszontagságaival ennek előre prognosztizálható következményeivel…

 

Az akkori elviselhetetlen társadalmi viszonyok ill. közhangulat romlását tehát jelentős mértékben az ország vezetésétől független előzmények is determinálták: a vesztes háború, a lepusztított ország s a két szembenálló világrend kialakulása következtében – ami természetesen nem adhat felmentést azon sztálinista túlkapásokra, melyek csak tovább fokozták a lakosság elkeseredettségét. Azonban vitathatatlanul hozzájárultak azon eseményekhez, melyek máig nyomasztó momentumai lettek legújabb kori feldolgozatlan történelmünknek.

Szemben a mai viszonyokkal, ami kizárólag a rendszerváltást követő mindenkori hatalmi csoportosulások hozzá nem értésének, érzéketlenségének, zsákmányszerző politikájának és állandósult hatalmi marakodásának következménye! Mindez pedig mára az ország totális gazdasági lepusztulásához, gyűlölködő megosztottságához, morális csődjéhez, végül egy a félelem légkörében játszi könnyedséggel kiépített diktatórikus rendszer kialakulásához vezetett annak ellenére, hogy hazánk sok éve már egy olyan szövetségi rendszer tagja lehet, mely demokratikus elvek mentén történő felzárkóztatásunkat igen jelentős mértékű támogatásokkal segíti! Ilyen körülmények között persze ez hazánknak annyit ért, mint a feneketlen vödörbe öntött víz, miközben a lakosság közel fél évszázadnyi erőfeszítéseinek szinte minden produktumát is elherdálták, vagy gigantikussá gyarapított magánvagyonokként az államtól „einstandolták”!

 

Bátran tehették: EZ EGY KÖVETKEZMÉNYEK NÉLKÜLI ORSZÁG!!!

Úgy hiszik…

És félek, hogy egy ideig még így is marad, hiszen közös erővel kezdetektől olyan mértékben ellehetetlenítették minden új politikai erő kiépítésének feltételeit, hogy egyedüli kiutat ebből a helyzetből már csak egy újabb ’56 jelenthet, amit a mostani ünnepi vicsaftjuk világosan megmutatott.

 

Az ellenzék önjelölt „főaspiránsának” a tömeg kórusban kántált követelése után döbbenten hallom, másról sem harsog a média, mint hogy szerintük „meghekkelték” a fellépését!

Hogy is van ez, kik is hekkeltek meg és kiket?!

Úgy hírlik, ill. mint saját bevallásuk szerint is megtudhattuk, a paktumuk miatt eleve hekkelt volt az egész színjáték, amit e napon nekünk szántak, hiszen állítólag előre lefektetett játékszabályaik szerint tiltott volt a kritika egymás irányába, de még az összefogás említése is a beszédekben!

 

Na NE!!!

Mert ha évszámra nem volt hajlandó meghallani ezt az általános követelést a két taktikázó s népámító önjelölt, akkor kőkeményen rászolgáltak a bírálatokra éppen úgy, mint a közakarat hozzájuk címzett s fennhangon zúgó megnyilvánulására, amit egyenként szólva és írva eddig nem voltak hajlandóak tudomást venni: mármint hogy EGYÜTT és ÖSSZEFOGÁST!!!

Tehát ha csak e két főkolompos manipulátor léphetett volna a színpadra szónokolni, ezt akkor sem kerülhették volna el a több hónapja tartó ármánykodásuk után, ahogy álnokul fokozatosan kigolyózták azokat, akik valódi kezdeményezői voltak egy választási szövetség létrehozásának, s mindazokat, akik kivétel nélkül csatlakozni szándékoztak táboraikkal, mikor végre ők is látszólag rászánták magukat a nyitásra. Ezzel tehát nem csak az ellenzéki tábor szereplőit, de az ország jövőjét is visszavonhatatlanul ők hekkelték meg azért, hogy saját jó kövér pecsenyéjüket a haza összes polgára kontójára ropogósra süthessék! És cinikusan még ahhoz is volt képük, hogy előző nap aláírják a piszkos kis egyezményüket, amellyel elvették a lakosság minden reményét, hogy valaha lerázhassa magáról a 2/3 önkényét.

De ha már szóbahozták e témakört, hadd kérdezzem meg azt is, ki hekkelte meg nem is oly régen a támogatottságáról szóló porhintésével, vagy az együttműködési alapvetéseivel még önnön felhívásának igazságtartalmát is?! Nem beszélve a folyamatról, aminek eredményeként azt vártuk, hogy egy zászló alá sorakozhat az ország minden olyan épeszű polgára, pártja és szervezete, aki negyed századnyi elvesztegetett idő és gyötrelem után végre egy valóban demokratikus jogállamban szeretne élni, ahol békében, biztonságban tudhatja övéit?!

Vagy mégis miként kívánják ezt megvalósítani, ha eszük ágában sincs a diktatúra párt-tákolmányának, és a korábbi törvényeink módszeres kijátszásával kialakított vada új unortodox „jogrendjük” azonnali hatályon kívül helyezése, egyidejűleg eredeti Alkotmányunk, törvényeink haladéktalan visszaállítása, sem pedig a legrövidebb időn belül a mostani intézményi rendszer lebontása?!

Miféle korszakváltásról hablatyolnak akkor nekünk meghekkelve immár a jövőnket is?!!!

És miféle demokrácia az, ahol magukat a legerősebbnek kikiáltó, a választókat értelmileg visszamaradottaknak tekintő „népmegváltók” szinte azonos módszerekkel mint jelenlegi vezírünk, csak úgy kierőszakolhatják, kizsarolhatják belőlünk a bizalmat irányukban, mert ha nem igazodunk, akkor miénk a történelmi felelősség, nem pedig a minket megint jégre vinni szándékozó hazugoké?!

 

Nem akarok minden tételt elősorolni, de lépjünk kicsit még visszább a közelmúltba.

Kik hekkelték meg vajon egyik korábbi miniszterelnökünk regnálását ominózus beszédét használva fel ellene, csak hogy megússzák a saját házuk tájának s ezzel együtt az ország dolgainak rendbetételét? És kik hekkelték meg új pártja frakciókénti működésének lehetőségét, miután eredeti csapatában s az országos politikában egyaránt undorító módszerekkel ellehetetlenítették?!

 

Bizonyára a hajlott korommal együttjáró szenilitásommal magyarázható, de nekem úgy rémlik, a 2010-es választás után minden gondolkodó ember számára nagyon hamar világossá vált, milyen ördögi módon szándékozik felhasználni az újabb rezsim a bianco csekket, amit meggondolatlanul – a korábbi kormányzásuk tapasztalatait feledve – a félrevezetett választók átadtak Moon- tábornokuknak. Ám abban sem bízhattunk többé, hogy az egymást „házon belül” kivéreztető, egykori seregeik romjai felett merengő, ellenzékbe szorult korábbi vezérek összekapják magukat, és maradék parlamentáris lehetőségeiket a népakarattal megerősítve gátat vetnek mind féktelenebbé, arrogánsabbá váló „kedves vezetőnk” és zsoldosai ámokfutásnak. Hiszen őket szemmel láthatóan már jóval a választás előtt csakis a rájuk kent vagy elkövetett hibáik és vétkeik miatti vádak alól önmaguk mentése, ill. belső pozícióharcaik kötötték le. Ezt pedig a válság kiütése jófajta katalizátorként a végletekig kiélezte. Minek nevezzük, ha nem a haza meghekkelésének azt, hogy a gyeplőt a lovak közé dobva nem az ország, egyedül saját irhájuk és maradék pozícióik védelme volt fontos számukra! Mit izgatta őket, miként uralják le alattomos ellenlábasaik az orruk előtt a médiát, ámítják, uszítják a népet újjáélesztett ordas eszméik szellemében, hogyan szervezkednek az ország rendje ellen az utcákon és fegyverkező gárdáik által is!!!

Új helyzetükben aztán még inkább meghunyászkodva évekig, miután már a legkevésbé sem vágytak arra, hogy valaha megnyerjék még maguknak az embereket. Bár talán egyszerűen csak gyávák voltak felvenni a kesztyűt a 2/3-os diktatúrával, s inkább „bölcsen” beérték azzal, ha ők továbbra is boldogulnak!

Rémlik, hogy látva a tesze-toszaságukat, az emberek megpróbálták saját mozgalmaik létrehozásával kezükbe venni a sorsuk formálását. De mint rá kellett jönniük, a politikai palettán jegyzett elit jó két évtized alatt kiépített bástyáit áttörni képtelen vállalkozás – különösen pénztelenül, infrastruktúrájuk kiépítésének feltételei nélkül, s főleg egy retorziókrara, megfélemlítésre épített rendszerben! Ahol aztán az új üdvöskék is hamar ráébredtek, mennyivel kifizetődőbb saját épülésükre hasznosítani híveik keményen behatárolt elszántságát, erejét. S mert ezen az oldalon a politikai „nagytesók” sikeresen túlélték azt a katasztrófát, aminek kiteljesedésében vastagon benne volt lapításban, megalkuvásban, cselvetésben szerzett sok éves rutinjuk, nem volt művészet számukra bedarálni, valójában pedig felszámolni ezeket is. Elég volt csak a vezetőik orra előtt elhúzni a mézesmadzagot ahhoz, hogy beáldozzák tagságuk tízezreinek, szimpatizánsaik százezreinek utolsó reményét is e kizárólag saját érvényesülésüket egyengető megélhetési politikusok hamis oltárain. Lévén ugyebár, hogy kozelít immár számukra megint a megméretetés ideje, amikor újra csatába kell szállniuk félve őrzött pozícióik megtartásáért…

Mert hogy egy kósza gondolattal sem több ennél, amit elérni szándékoznak, arra akár már most mérget vehetünk! Ha nem így volna, ezzel a káprázatos dramaturgiájú szappanoperájukkal nem hülyítenék non stop azokat a milliókat, akik 25 év zuhanórepülése után végre valami kapaszkodóra vágynak, mielőtt végérvényesen elnyeli őket a mélység, amelybe kíméletlenül beletaszították őket.

 

Ha valóban ÉRTÜNK akarnának győzni, már réges-régen egy színpadon állva kibontották volna a zászlót, hogy mindannyian felsorakozhassunk alatta, hogy közös elszántsággal kiszabadulhassunk legalább e 2/3-os állami terror béklyóiból, és végre megint egy olyan országot építhessünk magunknak, ahol érdemes és jó is élni minden tisztességes polgárának!

Álságos trükkjeik következményeként nem hajszolnák a népet előbb-utóbb egy újabb ’56 véráldozatának borzalmaiba!

Sőt, akkor nem kellett volna megszenvednie senkinek e hazában mindazt a nyomorúságot, amit átélni kényszerült – és ami a jelen állás szerint a jövőben még a mostaninál is hatványozottabban vár ránk…

Mert ezek után az utolsó órában vagyunk belátni, hogy olyan szemfényvesztő politikai kalandorokkal, akik minket, de még egymást is folyamatosan próbálnak meghekkelni,

NEM GYŐZHETÜNK!

 

Iszonyúan nagy kérdés tehát, létezik-e vagy létrejöhet-e még egy olyan csapat a választásig, amely hihető és megvalósításra érdemes célokat kitűzve hajlandó olyan hiteles, hozzáértő, a többség által tisztelt és nem utolsó sorban politikailag is kikezdhetetlen jelöltet állítani, akinek hazája iránti elkötelezettségét, tisztességét el senki sem vitathatja – akiben hinni tudna még ez agyongyötört és oly sokszor becsapott nép?

Mert lehetne ilyen miniszterelnök jelöltünk, …ha szándék is volna felkérni őt annak érdekében, hogy ez egyszer már valóban MI lehessünk a rendszerváltás nyertesei – VALAMENNYIEN!!!

 

Sokszor, sokfelé érveltem már érte, s tegnap végre mástól is hallottam emlegetni a rádióban. Remélem, sokan mások is hallották…!

 

Az ő neve pedig RÓNA PÉTER.

 

KEZEK

22. Februar 2014 um 19:02

Számvetés...             

KEZEK                      

 

KEZEK                                                               KEZEK                                      

…jól ápoltak,                                                     …gondosan kerteket gyomlálnak,

vagy agyondolgozottak,                                     vagy állatot gondoznak,

elpuhultak –                                                       gyermeket ringatnak –             

és megnyomorodottak...                                     és megáldanak...

 

KEZEK                                                                KEZEK

…keményen szerszámot fognak,                          …még csupán cumiként szolgálnak,

vagy tollat forgatnak,                                          vagy játékkal babrálnak,

tapogatóznak –                                                  fogni sután próbálkoznak,       

és utat mutatnak...                                             s betűkkel ügyetlen bajlódnak...

 

-------------------------------------          oldaltörés             ------------------------------------

 

KEZEK                                                                KEZEK       

...ecsetet, vésőt ragadnak,                                   ...álszentül nyugtatgatnak,     

vagy versenyeket  vívnak,                                    vagy álnokul magyarázkodnak,

hangszerek húrjain könnyeden siklanak –            a népnek szigorú irányokat szabnak –

és bombákat kioldanak...!                                     s törvények nevében rájuk lesújtanak...!

 

KEZEK                                                                KEZEK

újat alkotnak,                                                     ...tiltanak, tiltakoznak,

vagy serényen rombolnak,                                 vagy tétlenül lazsálnak,

építnek házakat, gyárakat –                               pimaszul idegen zsebekből rabolnak –

s méregtemetőket, zord laktanyákat...!               és vagyont harácsolnak...!

 

KEZEK                                                                KEZEK

...gyógyítnak vagy                                               ...ökölberándultak,

életet közönnyel kihunyni hagynak –                  vagy szeretve egymásba kulcsoltak:    

bíztatón hívnak,                                                  szelíden simogatnak –

vagy durván eltaszítnak...!                                  s reszketve oltalmaznak...!

 

KEZEK                                                                KEZEK

...kérvénnyel folyamodnak,                                  ...csüggedten lehullanak,

vagy sajnálattal elutasítnak,                                vagy dühödten odacsapnak:

statisztikákkal bajlódnak                                      falakra jelszókat mázolnak –   

s ügyesen kozmetikáznak...!                                némelyek fáklyákat ragadnak...!

 

KEZEK...                                                             KEZEK

...könyörületért koldulnak,                                   ...jussukért hadakoznak          

vagy adományt osztogatnak,                                vagy fenyegetőn kordont vonnak:

aktákat tologatnak –                                            a lázadókra fegyvert fognak –

és egyre szaporodnak...!                                     s azokéi a magasba nyúlnak...!

 

KEZEK                                                               KEZEK

...büntetlen biztonsággal lopnak,                         ...könyvekből máglyákat gyújtnak,

vagy ütésre lódulnak,                                          vagy véres-kegyetlen megtorolnak:       

védelmezőn félrerántnak  –                                 kéjjel akasztanak –

és vígasztalnak...!                                               másokéi haláltusában rángnak...!

 

KEZEK                                                                KEZEK

...gyártanak szüntelen új reformokat,                 ...segítőn bújtatnak,

bűnöket szentesítő ideológiákat,                        vagy csapdákat állítnak,

törvényeket közönnyel jóváhagynak –                ápolnak sebesültet  –

és végrehajtatnak...!                                           és sírokra virágokat szórnak...

 

                                            KEZEK.

                                            ...súlyos-nagy esküket fogadnak,

                                            vagy legyintőn lemondóak:

                                            némán megátkoznak –

                                            és bölcsen kezet szorítnak...!

 

                     &n



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 15
Tegnapi: 45
Heti: 60
Havi: 1 383
Össz.: 400 427

Látogatottság növelés
Oldal: Vándor Andrea
Balos - © 2008 - 2024 - balos.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat