Balos

Baloldali értékeket képviselö honlap

2011.nov.15.
 
Strasbourgi saller
A Fratanoló-ítélet margójára
 


2011. november 3-án az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéletet hirdetett Fratanoló János ügyében1. A Magyarországi Munkáspárt 2006 korábbi elnöke azért fordult a strasbourgi fórumhoz, mert ötágú vörös csillag nyilvános használata miatt büntetőeljárás indult ellene. Az emberi jogi bíróság legújabb ítéletében megállapította, hogy Magyarország megsértette Fratanoló János szabad véleménynyilvánításhoz való jogát (az emberi jogi egyezmény 10. cikkét), ezért a pervesztes államot 4000 euró kártérítés és 2400 euró perköltség megfizetésére kötelezte.
Fratanolót - hazánk haladó hagyományaihoz híven - egy magánszemély, Sztojkovics Ervin feljelentette2 2007-ben, mert egy 2004. május 1-jén Pécsett tartott szakszervezeti rendezvényen a zakója hajtókáján egy kb. 2 cm átmérőjű ötágú vörös csillaggal vonult fel, majd a helyi televíziónak nyilatkozott. Az interjúban Fratanoló elmondta, hogy a munkásmozgalom nemzetközi ünnepén, Magyarország európai uniós csatlakozása alkalmából, továbbá szolidaritásból viselte a szimbólumot, mivel akkoriban pártja egyik vezetője, Vajnai Attila ellen ugyanilyen cselekmény miatt folyt büntetőeljárás.
Vajnai ügyével e lap hasábjain már foglalkoztunk (A Vajnai-ügy és Magyarország nemzetközi tekintélye, 2009/13., márc. 27.). A baloldali politikust a fentihez hasonló tényállás alapján elmarasztalták, ezt követően Strasbourgig vitte az ügyet. Az emberi jogi bíróság szerint a vörös csillag nem tekinthető kizárólag a kommunizmust reprezentáló jelképnek. Egyértelmű, hogy továbbra is a tisztességesebb társadalomért küzdő nemzetközi munkásmozgalom, valamint egyes - több tagállamban aktívan működő - törvényes politikai pártok szimbóluma is. A strasbourgi testület ezért úgy vélte, hogy a vörös csillag többértelműségére figyelemmel a szóban forgó tiltás túlságosan széles körű. Olyan tevékenységekre és eszmékre is kiterjed, amelyek egyértelműen a 10. cikk védelme alá esnek, s az inkriminált szimbólum különböző jelentéseinek szétválasztására nincs kielégítő mód. Valójában a magyar jog kísérletet sem tesz a különbségtételre. Minderre tekintettel Vajnai ügyében megállapították az egyezménysértést. Az ítélet alapján Magyarországnak orvosolnia kellett az emberi jogokat sértő helyzetet. E körben meg kellett volna hoznia azokat az általános jellegű intézkedéseket is, amelyekkel a hasonló egyezménysértések elkerülhetők. Vagyis ki kellett volna venni a corpus iurisból a vörös csillag nyilvános használatát büntetni rendelő szabályt. Egy törvényi rendelkezés két módon kerülhet ki a törvénykönyvből: vagy az Országgyűlés módosítja, vagy az Alkotmánybíróság semmisíti meg.
2008. március 6-án a Pécsi Városi Bíróság első fokon megrovásban részesítette Fratanolót önkényuralmi jelkép használatának vétsége miatt3. A Btk. 269/B. §-a szerint aki horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vörös csillagot vagy ezeket ábrázoló jelképeket terjeszt, nagy nyilvánosság előtt használ, közszemlére tesz, vétséget követ el. A vádlott fellebbezése folytán eljárt Baranya Megyei Bíróság hangsúlyozta: amíg a Btk. tartalmazza az önkényuralmi jelkép használatának tényállását, az e rendelkezés ellenére megvalósított cselekmények - az adott körülmények kimerítő vizsgálatát követően - bűncselekménynek minősülhetnek. Mindazonáltal 2008. szeptember 23-án a vádlottat bűncselekmény hiányában felmentette4, mivel a szándékos, tényállásszerű cselekmény esetében a bűncselekmény-fogalom harmadik eleme, a cselekmény társadalomra veszélyessége - a Vajnai-ítéletre is figyelemmel - hiányzott. Az ügyészség fellebbezését követően az ügy a Pécsi Ítélőtábla elé került. A harmadfokú bíróság rámutatott: a Vajnai-ítélet a jelen ügyben nem alkalmazható. A Btk. 269/B. § módosítására vagy nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására nem került sor. Ezért Fratanoló ügyét a hatályos magyar jog alapján kell elbírálni. Az ítélőtábla elutasította a társadalomra veszélyesség hiányán alapuló érvelést. Álláspontja szerint nincs jelentősége annak, hogy az elkövető az egyébként többértelmű jelképet milyen célból terjeszti, használja vagy teszi közszemlére. A cselekmény társadalomra veszélyességét semmilyen mértékben nem érintette az a körülmény, hogy az elkövetésre a munkásmozgalom nemzetközi ünnepén, s egyben az Európai Unióhoz történő csatlakozás napján került sor. Ezért az ítélőtábla 2010. március 5-én bűnösnek mondta ki Fratanolót, és megrovásban részesítette5.
A jogerős elmarasztalásra a Vajnai-ügyben 2008. július 8-án hozott strasbourgi ítéletet követően került sor. A Fratanoló-ügy azt bizonyítja, hogy Magyarország nem gondoskodott arról, hogy a Btk. kifogásolt 269/B. §-a a Vajnai-ügyben hozott ítéletnek megfelelően módosuljon. A vörös csillag nyilvános használatát pönalizáló rendelkezés továbbra is a magyar jogrend része, ezért a hazai bíróságok kénytelenek rendre elmarasztalni a különösrészi tényállást megvalósító személyeket akkor is, ha adott esetben fel sem merült, hogy önkényuralmi propagandát folytattak volna, vagy egyébként azonosultak volna valamely totalitárius rendszerrel. Minderre tekintettel Magyarország nem hozta meg a Vajnai-ítélet tényleges és hatékony végrehajtásához szükséges általános intézkedéseket. Ezért az Egyezmény 10. cikkének folyamatos megsértése állapítható meg.
Tudomásul vesszük (bár elfogadni nem tudjuk), hogy az időközben kimiskárolt Alkotmánybíróságnak a legkisebb baja is nagyobb annál, mint hogy a 2008-ban benyújtott indítványról döntsön. A jogalkotó vonakodásával kapcsolatosan azonban súlyos szemléletbeli problémák vetődnek fel.
2011. augusztus 23-án a közigazgatási és igazságügyi minisztérium államtitkára a totalitárius diktatúrák áldozatainak nemzetközi emléknapján a Vajnai-ügyre utalva azt mondta: a magyaroknak sajnos csalódniuk kellett néhány évvel ezelőtt, amikor Stras­bourgban felmentették azokat, akiket Magyarországon elítéltek. Nem várhatjuk el a nyugat-európai népektől, hogy pontosan ismerjék a kommunizmus rémtetteit, tudják, mit szenvedtek el a közép-európai népek - mutatott rá az államtitkár6. Vagyis kiosztott egy kokit az emberi jogi bíróságnak, amiért az - hiányos történelmi ismeretek birtokában - téves ítéletet hozott a Vajnai-ügyben. Az államtitkári fellépés több ok miatt is aggodalmat kelt.
Egyrészt talán nem illendő, hogy egy 2003-ban diplomát szerzett jogász „beszól" a jogtudósokból és több évtizedes gyakorlattal rendelkező szakemberekből álló bírói testületnek. Másrészt az sem elegáns, ha a pervesztes állam magasrangú tisztségviselője pocskondiáz egy nemzetközi bíróságot. Harmadrészt az ignorancia vádja megalapozatlan, hiszen az emberi jogi bíróság héttagú ítélkező tanácsában helyet foglalt litván, magyar és grúz bíró nyilván be tudott számolni a kommunista rendszerek emberi jogi visszaéléseiről. A portugál és a török bíróról sem állítható komolyan, hogy ne lenne tapasztalata a tekintélyelvű rendszerek működéséről. Az eljáró tanács belga és olasz tagjairól sem feltételezhető, hogy ne rendelkeznének alapvető történelmi ismeretekkel. Negyedrészt nem nyugat-európa népei, hanem egy olyan nemzetközi szervezet nyilvánította a magyar jogszabályt elfogadhatatlannak, amelynek joghatóságát 47 európai állam ismeri el Izlandtól Oroszországig, Norvégiától Máltáig.
A legsúlyosabb gond azonban az, hogy az államtitkár megnyilatkozásából kiviláglik: a jogalkotók nem értik a Vajnai-ítélet üzenetét. A strasbourgi bíróság nem mentegette a kommunista diktatúrák bűneit, hanem egy politikai jelkép betiltásának túlságosan széles körű voltát kritizálta. A magyar kormányzatnak nem az emberi jogi bíróságot kellene simfelnie, hanem be kellene látnia a hibát, és módosítani a törvényt. Nem Nyugat-ellenes érzelmeket kellene gerjesztenie, hanem biztosítani a véleménynyilvánítás szabadságát az emberi jogi egyezménynek megfelelően. A jogalkotói mulasztásért a Gyurcsány-, Bajnai- és Orbán-kormányt egyetemleges felelősség terheli. Amíg a Vajnai-ítélet maradéktalan végrehajtása nem történik meg, a vörös csillagot legitim célból nyilvánosan használó személyek ellen is büntetőeljárások indulnak. Jogerős elmarasztalásukat követően az érintettek az emberi jogi bírósághoz fordulnak, amely megállapítja az egyezménysértést, és kártérítés megfizetésére kötelezi az államot. Ezt követően az elítélt a büntetőeljárási törvény 416. § (1) bekezdés g) pontja alapján a Legfelsőbb Bírósághoz fordul, ahol felülvizsgálati eljárás keretében felmentik. Egy ilyen jogalkalmazási ciklus (nyomozás, vádemelés, legalább kétszintű bírósági eljárás, felülvizsgálat) a kártérítést és a strasbourgi perköltséget leszámítva is több millió forintjába kerül az adófizetők.
Nem helyeselhető, hogy a kortárs politikai közbeszédben gyakran csattannak verbális pofonok, de úgy tűnik: van, aki csak ezen a nyelven ért. Ezért reméljük, hogy az a csicskalángos, amit a strasbourgi bíróság a Fratanoló-ítélet formájában most kiosztott, észhez téríti a döntéshozókat.

 

2011.nov 13.

Demokraták? beszélgetnek

von Krisztina Noé, Mittwoch, 19. Oktober 2011 um 21:41

A ember: Akinek ma Magyarországon első számú politikai ellensége, vagy ellenfele a fidess, vagy Orbán, az akarva-akaratlanul is a Jobbik malmára hajtja a vizet, azaz a hazánk kárára cselekszik.

B ember: Nem fogom szó nélkül hagyni azt a bánásmódot amit lényegében az Orbán kormány politikája tesz lehetővé a fedél nélkül élő emberekkel szemben, s félő, hogy nemcsak Józsefvárosban. Ez is egyfajta fasizmus.

C ember:: Nem is kell, csak a sorrendre kell figyelni.

B ember: Már két fedél nélkül élő ember megfagyott az utcán , pedig még csak ősz van. . Ez a sorrend. :-(

C ember: Ha a Jobbik hatalomra kerül sajnos ez nem fog változni.sőt...minden sokkal rosszabb lesz.

 B ember: A szociális jogokért harcolva a szélsőjobb ellen is harcolunk.

 C ember: Sajnos semmiféle szociális védőháló ma nincs, és attól nem oldódik meg semmi ha leírjuk, hogy megfagynak emberek. Mi pl néhányan télen esténként járjuk a várost, forró teával, étellel, polifonokkal, takarókkal.Jelenleg ezt látom igazi segítségnek.

 B ember: Nem szoktam megállni annál, hogy leírom. Szerencsére ezzel nem vagyok egyedül.Fennáll a veszélye a szélsőjobb profitálásának Orbán bukásából. A magam részéről továbbra is fellépek a szélsőjobb, a Jobbik ellen. De posztolni, méltósággal emlékezni, beadványt fogalmazni még nem elég. A Jobbikot a szociális problémákra, a szociális feszültségre adott kirekesztő, bűnbakképző válaszai erősítették meg. Ezért kell a szociális jogokért is harcolni összefogva demokratikus szervezetekkel. S nálunk, ebben az összefogásban kell, hogy legyenek a jó válaszok. Orbánnal kapcsolatban meg ne legyenek semmiféle illúzióink. Annyira kisebbik rossz ő, mint Berlusconi. Berlusconi ma már fasisztákkal együtt kormányoz.

 Szerintetek itt három demokrata beszélget egymással?


A fedél nélkül élők jogaiért!
2011.nov.9.

A fehér szalag

Ezen a címen néztem meg egy filmet az elsö német adón.A történet az elsö világháború kitörése elött 1913.-ban egy a tengerparthoz közeli német evangélikus faluban játszódik.A story lényege,hogy e községben,és környékény rövid idön belül nagyon különös,mistikus dolgok történtek.A körorvos a házához közel leesett a lóváról amikor egy betegtöl hazafelé tartott.Két fa között egy drót volt kíhúzva,amiben a ló elbotlott.A közeli úri birtokon egy éjjel gazdasági épület porig égett le.Egy másik gazdasági házban egy ott dolgozó falusi asszony lelte halálát.Egy másik alkalommal a faluban élö fogyatékos gyermeket találták össze-vissza verve.Ezen dolgok megtörténtére nem tudtak magyarázatot adni.

A falu evangélikus papja,akinek öt gyermeke volt,és a községi iskolában a tanítóval együtt ott tanítot  a gyerekere a fiatalokra terelödött a gyanúja.Érdekes dolgokokként amikor ezek az esetek történtek nem csak ö, hanem a faluból más férfiak is a gyerekeket verték meg.A pap egyébként is nagyon keményen és határozottan nevelte a gyermekeit.Megtiltotta nekik,hogy este vacsorázzanak,és másnap este a két idösebb fiát nadrágszíjjal meg is verte.A gyermekeknek kezet kellett csókolni a szülöknek,csak ezután mehettek lefeküdni.Büntetésként még "fehér szalagot" is kellett hordania annak a gyermeknek aki a apjuk szerint bünt követett el,mindaddig mig meg nem veszekelt érte. Miután a gróf gyermekét valakik megverték,a gróf gazdasági intézöje fiát verte és rugdosta meg.

Azért a  film végére a megtörtént dolgokra is magyarázat is született.A helyi orvos a feleségén kívül másokkal is nemi életet élt,igy születet a fogyatékos kisfiú.Söt a falusi rendelöjében abortuszt is végrehajtott.De talán nem is ez a fölényege és mondanivalója ennek a filmnek.

Mindezen sokat gondolkodtam,és végül mint amiért is ez a film megszületett,el lehet azon gondolkodni,hogy ezen gyerekek,fiatalok húsz év múlva felnött,erönek erejében lévö hadrafogható emberek lettek.A többit már hozzá lehet gondolni,és az akkori német történelmet felidézni.

2011.nov.6.
Béla Sógor hat ein Dokument erstellt.
 
Andrea Boros
Tisztelt " politizáló elit" !
 
Ti kinek a pénzén szereztétek a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen vagy Jogi Egyetemen a diplomátokat?
... Érvényesnek tekintitek-e egyáltalán? A most megvetett, nyűgnek tekintett öregek etettek, ruháztak, taníttattak!
Vannak szüleitek, vagy ti más bolygóról kerültetek ide???A havi milliós keresethez szükség van a nyugdíjasok filléreire is?
Nem ártana, ha a fiatalok, a gyerekeink is tisztában lennének vele, hogy nem kegyelem kenyeret akarunk, de egy átdolgozott élet után a magyar nyugdíjas is megérdemelne annyit, mint egy osztrák, német vagy szlovén nyugdíjas, és megérdemelné, hogy embernek tekintsék, ne pedig egy szükséges szavazógépnek!  
Nyugdíjas Barátaim!!!!  
Az 1930-as, 40-es, 50-es évek szülöttei !   Vagy Ti másként gondoljátok !! ?? Gondolkodj ! és küldd TOVÁBB !!
Mi megtapasztaltuk, láttuk, és éltük a háborús eseményeket és azok következményeit. A lerombolt országot.Ez a korosztály volt, aki eltakarította a háborús romokat. Építette gyermekei számára az alapokat. Szépítette környezetét. A vidéki lakosságnak nem kis terheket jelentett a 60-as,70-es, 80-as években: - Az úthálózat, járdaépítés,
- villamoshálózat, a
- vízvezeték- és csatornahálózat, a
- telefon- és a
- gázvezetékrendszer építéséhez a hozzájárulás.  Szabadnapjukon és munka után, társadalmi munkában a gyári munkások, bányászok, parasztfiatalok gyermek- és munkásüdülőket,kulturális létesítményeket, gyárakat, üzleteket, vasutat, parkokat stb. építettek. Kézzel mozgatható csigákkal vonszolták fel az emelvényre az anyagot, talicskával egyengették a talajt, daruk és emelőgépek hiányában. Ők ma a nyugdíjasok. Ez ma az a korosztály, aki minimálnyugdíjból él.
Ez a korosztály az, aki méltatlan helyzeteknek van kitéve.
Döntenek sorsuk felől azok, akiknek milliós összegű a havi jövedelmük
A küzdelmes, munkás években megfáradt emberek pedig, egyik napról a másikra tengődnek.
Ha kifizetik a havi számláikat, a 10 ezrekre rugó gyógyszereiket kiváltják, néha egy szemüveg, műfogsor is nagy anyagi terhet jelent számukra.
Még boldogok is lehetnek,ha marad néhány garasuk, és a turkálóban tudnak maguknak vásárolni.  Valójában:
Tanulhattak ingyen annak idején, esti és levelező tagozaton.
Most az újabb megalázás! Felelős emberek kijelentik, hogy nyugodtan adhatnak a határon túli magyaroknak szavazati jogot, hiszen a nyugdíjas sem fizet adót.
Ezt a hazugságot! Hiszen 40-45 évig fizetett, amit soha nem fog vissza kapni, hiszen meg sem éri. A sok munka elnyűtte - már azokat akik akkor is nem a népből éltek és ma is ezt teszik - a megélhetési gond felemészti a nyugdíjasok többségét.
Ennyire kell a húsos fazék megtartásához a határon túli magyarok szavazata, hogy még a tisztességben megőszült nyugdíjast is le lehet hazudni a térképről? Csak addig kellett míg behúzta az ikszet? Most már saját országában sokadrendű állampolgárnak minősül! Ezért kellett volna ésszel és nem szívvel szavazni! És be is villannak a tanultak.
Katona József. Bánk Bán:Tiborc panasza.  "Ők cifra márványos házakat építenek, ahova nekünk belépni nem szabad.
Ha egy beteg feleség, vagy egy szegény himlős gyerek, megkívánná.
Lesújtunk egy galamb fiat. Tüstént kikötnek.
De aki száz, meg százezret rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerít." És még Sánta Ferenc: Sokan voltunk c. novellája is. Akkor ma a XXI században ezek az idős emberek is úgy, mint annak idején, menjenek a kénes barlangba?
Megjegyzés: Tévedés, hogy a nyugdíjas nem fizet adót.
Egy nyugdíjas házaspár, ha mondjuk mindketten 100-100 ezer Ft nyugdíjat kapnak, évente 2,4 millió Ft-ot, akkor ha ezt vásárlásra, energiára, más szolgáltatásra költik, akkor 25 % ÁFA -t mintegy 600 ezer forintot fizetnek be az államnak. Ha saját lakásuk van, akkor mintegy 50 ezer Ft ingatlanadót vagy házadót fizetnek, ha kocsijuk is van 20-30 ezer Ft gépjárműadót is fizetnek, ha banki betétjük van kamatadót is fizetnek ... Soroljam még?
Nyugdíjas! Te nem eltartott vagy, hanem adófizető. A külföldiek és a kiskorúak nem fizetnek adót. Tehát nem is indokolt ilyen alapon a szavazati jog.
2011.nov.5.

Egy 1993-ban született írás az alábbi. Ma újra lehetne írni. Csak az MDF és  MIÉP helyett kellene FIDESZ-t és Jobbikot írni. S a személyek nevét kicserélni.

 

 TUMOROK ÉS ILLÚZIÓ 

Ha egy egészséges organizmusba idegen anyag kerül, a sejtek gigantikus harcba kezdenek, s elõbb-utóbb az idegen anyag kilökõdik. Más a helyzet, ha az idegen anyag az immunrendszernél erõsebbnek bizonyul, s beépül. Tumor keletkezik, ami fokozatosan az ép sejtek közé infiltrál (átszûrõdik).

Ilyenkor a gyors felismerés, a drasztikus (mûtéti) beavatkozás még segíthet. Ha ez elmarad, a betegség könnyen elhatalmasodik, az egész szervezetet hatalmába kerítheti. Micsoda felelõsség az idejekorán felismert bajnál a mûtét ügyében tétovázni !  A késlekedés, vagy elhagyás után egyre intenzívebb kezelésre, mind nagyobb dózisú gyógyszerre, sugárzásokra van szükség az egészség látszatának fenntartásához is. Ám ilyenkor már a legerõsebb kezelés is csupán a fájdalmat csillapítja, a teljes leépülést, az összeroppanást késlelteti. A végkifejlet, a szervezet pusztulása azonban meg nem állítható.

Immáron hét éve, létrejött egy szervezet, melyhez, feltételezve, hogy majd egészséges, új organizmusként mûködik, sokan kapcsolódtak. Viszonylag hamar kiderült azonban, hogy a létfontosságú funkciók szinkronja hiányzik. Nem látták, vagy nem akarták észerevenni a bentlevõk, akiknek módjuk lett volna elvégezni a szinkronizálást ?  Ki tudja ?  A hatékony beavatkozás azonban elmaradt. Emiatt egyre nagyobb energiát kellett fordítani az egészség-látszat fenntartására, a figyelem elterelésére. S az erõlködés minden irányú vagdalkozást eredményezett. Kapott belõle szinte minden távolabbi és közelebbi szervezet, csak éppen az egyre áttételesebb góc felszámolására nem maradt energia. Milyen félelmek bénították a sebész kezét, s miért nem volt elég erõs a mûtéti team ?  Talán majd a történészek tárják fel a késõbbi jövõben, akiknek sikerül a kudarcos politikai sebészkedés után tanult foglalkozásukhoz visszatérni. Addig azonban a részletek rejtve maradnak...

A folyamatvizsgálat ad némi magyarázatot. Az egyszerûsítõ gondolkodás hajlamos azt állítani, hogy egyetlen beteg góc van a szervezetben, s ezt viszonylag egyszerû fékentartani. A tapasztalat azonban mást mutat. Bár hasonlóságok felfedezhetõk, a különbözõ idõben lobot okozó gócok nem egynemûek. Ezért oly nehéz a védekezés...

Próbáljuk most már naturalisztikusan bizonyítani ezen állítás igazát. A rendszerváltás elõtt, elõbb csendesen, szolidan, majd mind hangosabbá válva, megindult a ,,nyugodt erõ". Maga alá gyûrve a divat-hangulat széláramlatait, befutó lett. Aztán, igencsak rövid idõ alatt, a szónoklatokba disszonáns hangok kerültek. Eredményük az önkormányzati választásokon mutatkozott. Ekkor kellett volna elvégezni az elsó  - gõg és cinizmus mentes -  elemzést és beavatkozást. Elmulasztása a dominó-elv sorsszerûségét hozta. Mostantól ez irányított. A kocka el volt vetve. Az egyik gócból jött a Kónya-dolgozat, a másikból támadtak Zétényiék. S mire csökkent volna valamelyest a láz, megindult az erõsebb gócok támadása: Csurka, Zacsek, Fekete Gyula... S követte õket a csökkenõ népszerûség. A hangadók, az ügyeletes korifeusok ezért is az ellenzéket okolták, s válogatás nélkül szórták az átkokat. A józanabbak azonban már belül kezdték keresni a bajt, amivel önmagukat szigetelték el (Furmann, Debreczeni). A lépések azonban mégis óvatosabbakká váltak.

Halasztásra került az országos gyûlés idõpontja, a sorokat rendezendõ. Az állapotok azonban tovább mérgesedtek...

És elérkezett  '93. január vége. Mindenki arra várt, hogy a kongresszusi jogosítványokkal bíró országos gyûlés végre szikét ragad, s kimetszi a menthetetlenül  kóros gócokat. Az utolsó pillanatban azonban a sebész keze újfent remegni kezdett, s inkább az igéretek kobaltágyújával kezelve, a gócokat az irányításba integrálta. S most így várja a Janus-arcú szervezettõl az egészséges mûködést. Ám ez csak illúzió...

Ismétli önmagát...

Az úgynevezett "Rendszerváltás" után az Antall-kormány is igyekezett minden lehetséges területre rátenyerelni. S ma ezt teszi Orbán is. Igaz, még durvább eszközökkel.

Többen jelezték, hogy látták az ATV műsorában Mester Ákost. Róla jutott eszembe, hogy annak idején Ő is egyike volt annak a 128 személynek, akiket Csúcs László, a Rádió szinte teljhatalmú elnöke eltávolított. Akkor született az alábbi írás.

129 SZÁL  GYERTYA  A  CSÚCSON

Reális és objektív lehet-e az a helyzetkép, amit a politikai farkasvakságot okozó pártszemüvegen át nézve festenek, s ami a társadalom nagyobb részének tapasztalatával nem vág egybe  ?

Reális és objektív lehet-e az a tájékoztatás, melynek közelébõl is eltiltják a  ,,hurrá-optimizmust"  szolgálni nem tudó, nem akaró, a tényeket felmutató, s különösen a saját véleménnyel is rendelkezõ szakembereket  ?

Reális és objektív lehet-e a kiebrudaltakról formált vélemény, ha szakmai-etikai ürüggyel adják kezükbe az  ,,elbocsájtó szép üzenet"-et, ám szakmai felkészültségüket, magatartásukat nem vizsgálják fegyelmi eljárás során  ?

Vagy a lépés csupán erõdemonstráció és a média   - mint hatalmi tényezõ -   kisajátításának szándékát tükrözi  ? Aligha járunk messze az igazságtól, ha az utóbbira tippelünk.

Azonban, senkit ne tévesszen meg az állásfoglalás. Ne vesse senki a szemünkre, hogy mi a rádiótól elbocsájtottakért emelünk szót, amikor közel egymillió ember eszi kis hazánkban a munkanélküliek keserû kenyerét.

Mi tudjuk, hogy a piacgazdaságra átállás nem valósítható meg a munkanélküliség fájdalmas létrejötte nélkül. De azt is tudjuk, hogy a munkanélküliség lényegesen alacsonyabb szinten lett volna tartható. És  mi ezt igencsak sokszor elmondtuk, hiszen nekünk minden egyes ember sorsa fáj.

Tudjuk azt is, hogy a rádiótól elbocsájtottak zöme lényegesen nagyobb tartalékkal rendelkezik, s új munkahelyet is könnyebben talál, mint a munkanélküliek többsége. Vagyis nem  (csak)  a rádiósok egyéni sorsa miatt aggódunk.

Az azonban semmiképpen nem hagyható szó nélkül, ha az állam rá akar tenyerelni, s uralni akarja az elektronikus sajtót, ha lehetetlenné igyekszik tenni mindazokat, akik az ország és lakossága valódi gondjait akarják bemutatni, hiszen általuk saját, egyszer megkaparintott hatalmát látja veszélyeztetve.

A rádiósok ügyében szólva tehát mindannyiunk érdekében szólunk azt is mérlegelve: ha velük eljátszható a törvényeket figyelmen kívül hagyó elbocsátási manõver, ennél csak rosszabbra számíthatnak a sokkal kiszolgáltatottabb helyzetû  ,,kisemberek".

Meggyújtjuk hát  - képletesen -   a 129 szál gyertyát. Lángja-fénye   - reméljük -   világít annyira, hogy segítségével látható-felismerhetõ legyen mindannyiunk számára a szándék, s a szándék mögött azok is, akiktõl származik. A felismerés pedig már adhat annyi erõt, hogy ne remegjen a szívünk, amikor rókamosollyal közelítenek felénk. Hogy ne a szép szavaknak, de saját tapasztalatainknak adjunk hitelt. Erõt ahhoz, hogy ne menjünk lépre, amikor különbözõ engedményekkel, megszorításokkal egymás ellen akarják fordítani a társadalmi rétegeket. Amikor   - a kampányfinisben -   szavazatvásárló intézkedések születnek, hogy aztán tovább markolhassák a hatalmat. S hogy kijátszhassák alólunk a kiszámítható, a hatalomból kiszorultaknak is értelmes életet jelentõ jövõt.

Láthatja, aki nemcsak a felszínen mozog: mindezt úgy teszik, hogy közben szinte már a mosóporos doboz oldaláról is a jelenlegi urak képe villan ránk. Beszédeik pedig az õ egyedül üdvözítõ, megváltó képességeiket hírdetik, miközben a baloldali visszarendezõdés veszélyével riogatják az állampolgárokat.

 

Lobogjon hát a 129 szál gyertya fénye, s adjon újult erõt. És tisztánlátást akkor is, amikor majd a szavazólapon az újabb négy évet meghatározó  X-et  kell elhelyeznünk  ! ...        (Sógor Béla)

2011.nov.2.

Hová tartozom :

Ez az írás 1994-ben született. Sajnos ma is leírhatnám, csupán a neveket kellene kicserélnem. 

HOVÁ   TARTOZOM   ?  . . .

Legmerészebb álmomban sem jutna eszembe, hogy magamat mondjuk Lengyel Lászlóhoz vagy Eörsi Istvánhoz hasonlítsam. S mégis, egyre többször jut eszembe, hogy valamiképpen velük egysorba kerültem.

- Jaj, csak nem  ?! ... - sóhajtok fel olykor.  - Csak nem lettem  ,,én is"  ,,hazaáruló"  ?

Bár lehet, hogy immáron   - minthogy értelmiségi, s látó, gondolkodó vagyok -   engem is kartotékra vett  Mérges Tanító Úr, aki tanítói fizetésébõl és költõi honoráriumából  (!)  több milliós alapítványokat hozott létre, hogy védje  (megvédje ? ...  tõlünk  ? ... )  a hazát.

És ilyenkor górcsõ alá vonom azt az  ,,átkosban"  megtanult, korszerûtlen  (?)  ismeretet, ami tudatomban megmaradt:  az ismerni-becsülni-szeretni hármast. E tétel azt mondja: csak azt szerethetem, amit becsülök, s csak azt becsülhetem, amit ismerek. A haza is ilyen. Ám, nem csak geológiai-földrajzi képzõdmény, de társadalmi is. Sõt ! ...

Ismeréséhez, becsüléséhez, szeretetéhez az egész tartozik. S, minthogy nem szolgálati Mercedesem füstszínû ablakán át szemlélem, de reális valóságában élek, s mindenfajta centrumától   - néha fényévnek tûnik ! -  200 kilométernél távolabb, éppen ezért:

,,...nevét is, virágát is tudom,"

,,tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton.

S tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon

a házfalakról csorgó, vöröslõ fájdalom."

Az értelmiségi lét kényszeríti rám, hogy meglátva-felismerve szóvá tegyem, lázongjak a nem szükségszerû fájdalmak ellen, s ahol lehet, cselekvõen tegyek csökkentésükért.

S, hogy ezt a konjunktura lovára a mások hátán felkapaszkodott uraink (miközben feudális címekrõl-rangokról nosztalgiáznak)  hogyan minõsítik, s ezáltal kivel, kikkel sorolnak egy táborba  ? ...

Ha a fent említettekkel kell emiatt sorsközösséget vállalnom, szívesen teszem. Akkor is, ha megfigyeltet, feljelent a Király B. Izabella  (szintén tanár (!) vagy Murányi László riporter (?) magyarellenes tevékenységet vizsgáló bizottsága.

S mégsem szívesen tartoznék Õmérgessége sátortáborába ! Bárha anyagilag ez volna kifizetõdõbb  ! ...     -Es- 

2011.okt.26.

Beszélgetés S. Bélával , demokráciáról, szocializmusról , 1956-ról, és más , mindannyiunkat érintő kérdésről.

Bevezetöként és kisérletnek szánjuk e beszélgetést,életünket befolyásoló dolgokról.

 Béla!Mi a véleményed a demokrácia és a Szocializmus össze illik-e?

 Hadd említsek meg két embert:Horváth Edét, a Győr Vagon- és Gépgyár, valamint Burgert Róbertet a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatóját. Ki mondhatná, hogy ők nem voltak szocialista vezetők ? És a világ a csodájára járt a tevékenységüknek. Meggyőződésem, ha a szocialista államot is úgy irányították volna, mint ők az üzemeiket, a kapitalista országok s csak jelenthetnének nekünk. Csakhogy mi ehelyett elfogadtuk a langyosságot, a kapun belüli munkanélküliséget, azt a mentalitást, miszerint "úgy álljunk a munkához, hogy más is odaférjen". Vagyis: az emberi tényezőkön múlik minden. A kapitalizmus azért tud megmaradni, mert ott az egyéni érdek vezérel, s a tulajdonos kihajtja-kipréseli az eredményt a munkásból... (Persze, az itt leírtak elmondottak is csak apró szilánkok. Részletes kifejtésükhöz hosszú tanulmányok kellenének. Viszont azt hiszem, a példa eléggé pregnáns ahhoz, hogy a lényegre jobban rá lehessen látni általa ?!) Egyet értesz velem ?

 Október van. Mindenki az ünnepre készül. Te hogy vélekedsz erről ?

Ami 56-ot illeti: gyerek voltam. Ipari tanuló. És végig dolgoztam- mint azt már írtam ! - az eseményeket. Igazán sok dolgot nem láttam. Arra azért emlékszem, hogy tízezres tömegekben vonult a nép az osztrák határ felé gyalogosan, kerékpárral, lovas-kocsival vagy kézikocsin húzva kis vagyonkáját. A soproni pályamester egy vasúti motorkocsiba pakolta a bútorait és családját és a lezárt határsorompón keresztül ment át Ausztriába. Valami megmagyarázhatatlan, sűrű hangulat ült a városon, de igazából béke volt. Ausztriából egy "provokátor" jött át, s valamennyi fegyvert bevitt az egyetemre. Ezek közül egyet az egyik egyetemista kíváncsiságból elsütött. Ez az egy puskalövés dördült összesen.

Persze félelem volt. Azok, akik otthon őrizték a pénzüket, most igyekeztek elkölteni. Mindent vettek, ami egyáltalán kapható volt, csak a pénzük el ne vesszen. A villamossági boltba egy környékbeli faluból bement egy idős ember és villanyvasalót és egyebeket kért. Az eladó ismerte, tudta, hogy abban a faluban még nincsen villanyvezeték, megkérdezte: áramot is adjak hozzá ? - Igen, igen, csak jól csomagolja be !

És persze más félelmek is voltak. A magyar rádió hírei sem voltak megnyugtatóak - elsősorban a pesti események miatt - no meg a Szabad-Európa Rádió is uszított rendesen. Sokan féltették az országot, hisz nem is oly rég, a háború után "saját kezükkel" építették ujjá. Mi lesz, ha megint szétverik ?

Mások saját életüket féltették. Nekem erről az időszakról dokumentumaim nincsenek, s nem is igazán tudok róla többet mondani.

Legközelebb akkor beszélek róla, ha valakinek eszébe jut, hogy azokról beszéljen, akik randalírozás, vagy kivándorlás helyett az események alatt és után itthon dolgoztak, és romjaiból (a háború után már másodszor !) újjáépítették ezt a szerencsétlen országot ! Számomra ők (mondhatnám úgy is: mi) az igazi hősök, s nem a hőzöngők. ...

A katonák esküt tettek, hogy védik a hazát és a rendet, a hőzöngők fegyvert követeltek és szereztek. Nekem annak a sorsa is fáj, aki a barikád egyik-, s azé is, aki a másik oldalán esett el vétlenül. De könyörgöm, ne csináljunk nemzeti hőst a randalírozókból, s azokból „hős forradalmárt”, akik ’56-ban 7-8 évesen az égő benzines-palackokat dobálták házakra, kirakatokra, tankokra.

És az sem ártana, ha kicsit kevesebb lenne a „szelektív emlékezet”.   

A dühtől nem látok, amikor pl. Pozsgay Imre szónokol. Ő az MSZMP KB munkatársaként csak félre akarta vezetni Kádárékat. Ezt mondta nem is oly rég a TV-ben. Legszívesebben leköptem volna. Azért a KB-s fizetés, az államminiszteri, majd miniszteri kinevezés, s amikor rájöttek, hogy nem felel meg, akkor a Népfront főtitkári státus jó volt Kádártól. Az ilyen gerinctelen emberektől akadok ki teljesen. (De vannak még mások is.)

 - Azt láthatjuk, hogy a még egészen fiatalok  valami nagyon furcsa képpel rendelkeznek a múltról.  Mi lehet ennek az oka ?

- Azt láthatjuk, hogy a még egészen fiatalok  valami nagyon furcsa képpel rendelkeznek a múltról.  Mi lehet ennek az oka ? A múltkor azon morfondíroztunk, hogy lehet, hogy a fiatalok a Horthy-korszak után nosztalgiáznak ? Nos, ha olyanok tanították nekik a történelmet, mint pl. Fűr Lajos, aki a szegedi egyetem (nagy MSZMP-s) történészprofesszora volt, aztán az Antall kormányban hadügy miniszter lett, most meg ő avatja a gárdistákat, mit várhatunk ? Ha a jogi egyetemen egy Morvay Krisztina professzor lehetett, akkor nem kell csodálkozni, hogy olyan jogászok kerültek ki, mint Orbán Viktor, Deutsch Tamás és társaik. Kár volt ezekkel az oktatókkal olyan türelmesnek, toleránsnak lennünk abban az átkos rendszerben ! ...

 Az olvasmány folytatodik....

2011.okt.25.

Utópia vagy valóság?

Die Linke a német Balpárt elfogadott programjáról.

A hétvégen tartották meg pártértekezletüket a német "BALOSOK" és a következö programot fogadták el.

Végcéljuk a demokratikus Szocializmus megvalósítása.

Programjukban szerepel a harmic órás munkahét bevezetése,a bankok állami felügyelet aláhelyezése,a NATO,valamint a német katonák külföldön történö bevetésének a megszüntétése.Ezek a programjuk alaptézisei!

Megvalósitásuk módját még nem ismerjük.

Kinek mi a véleménye,ezek a célok,kitüzések elérhetöek vagy sem?

Utópia avagy valóság?

Várjuk a véleményeiteket,a Facebook Balos csoport oldalán!!!

2011.okt.24.
2011.okt.19.

Kulturális politika

Repedések a nem létező kulturális politikában Azzal, hogy egy minisztériumba terelte a kormány az egészségügyet, szociális ügyet, oktatást és kultúrát, s élére a tudottan alkalmatlan Réthelyi Miklóst állította, azt üzente, hogy ezek a korábbi éra által prioritásként (el)kezelt területek számára - egyelőre legalábbis - nem fontosak. Az államtitkári székekben egy kivételével a KDNP kapott lehetőséget arra, hogy leszerepeljen a szakpolitika színpadán. A kulturális terület azonban nem KDNP-s temető lett, ennek irányítására a hazai politikában, állam- és kulturális igazgatásban tökéletesenjáratlan, a hazai kulturális (érdekcsoportoknak csak egy apró szeletét ismerő Szőcs Géza kapott felkérést. Szőcs, mint kiderült, nem is akarta pótolni hiányosságait, megmaradt Orbán Viktor kegyelméből uralkodónak. Láthatóan fogalma sincs, hogyan lehet eg





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 137
Tegnapi: 160
Heti: 297
Havi: 2 903
Össz.: 209 156

Látogatottság növelés
Oldal: Fórum
Balos - © 2008 - 2017 - balos.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: popper péter orbán viktorról - Vatera.hu