2012.febr.28.

Béla Sógor

– Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? – kérdezte aznap este a csillag.
A fa épp leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozdította ágait, és álmosan felelte:
– Nem… nem. Nem annyira ritkák. Csak hát… az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az – hogy mondjam neked? – a szív ügye.
– Mesélj nekem a boldog pillanatokról!
– Hagyjál, most álmos vagyok. (...)
– Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.
– Szeretlek! Nagyon!
– Jó éjszakát! – mondta a csillag leírhatatlanul boldogan.

2012.febr.26.

Az OLDALAK Második menüpontjában Balos "A KÖNYV" tanulmány jelent meg.Bövítése folyamatosan történik!

2012.febr.25.

Csak úgy eszembe jutott

 

2012.febr.24.

Baraksóné Juhász Andrea

Csizmadia László Békemenet szervező szerint, nekik kell megalkotniuk az európai polgárok etikai kódexét és azt ki s kell adni !.......
Európa szégyenévé lettünk és mi akarjuk megmondani, hogyan is kell európa polgárként viselkedni? Tessék kérem megnézni, Bécsben, Londonban, Berlinben, vagy Párizsban, hogyan viselkednek a hétköznapi életben Európa polgárai! A békemenet szervező Orbánnal együtt nézzenek inkább tükörbe és vizsgálják meg a elkiismeretüket,de minimum szégyeljék el magukat!

Beszélgetéseim Bélával III. rész a BALOLDALON

2012.febr.23.

"Beszélgetéseim Bélával" cikksorozat folytatódik!Nézz balra,az OLDALAKRA!

2012.febr.21.

Ismét egy új menüpont a baloldalon,"Beszélgetéseim Bélával" cimmel.

2012.febr.20.

2012.febr.18.

Baraksóné Juhász Andrea

Mi hazugságok útja.

Nos nem kell semmilyen párthoz, vagy politikai szervezethez, ideológiai képződményhez tartoznia annak, aki világosan akarja látni és értékelni Magyarország erkölcsi helyzetét: egyszerűen csak gondolkodnia kell, tárgyilagosan, de becsületesen. Igen, becsületesen, múltról, jelenről, jövőről.
Önmaguk hasznára (vagy vélt hasznára) sokan gondolkodnak tárgyilagosan, de
önhaszon, céljuktól vezérelten értékelésüket megtartják maguknak, illetve bármikor készek az ország kárára felhasználni, ha ez a kár nekik haszon. Ők az igazság tudatában hazudoznak.
Persze, azok is sokan vannak, akiknek szellemi színvonala annyira alacsony, hogy könnyen megtéveszthetőek felszínes, tartalmukban zavaros, vagy egyenesen ostoba jelszavakkal, amelyek becstelenségét, rosszhiszeműségét igen alacsony iskolázottság mellett is fel lehetne ismerni. Utóbbiak számára nem ad teljes mentséget az az igen nagyméretű és rendkívül tisztességtelen manipuláció sem, amely a jelenlegi társadalmi rend lényegéből következik (és a rossz történelmi hagyományokhoz is igazodik).
A becsületes gondolkodás és értékelés alapvető követelménye a lényeges, az adott összefüggésben fontos tények, adatok figyelembe vétele a megfelelő következtetésekhez.
Ez történik ma Magyarországon az iskolai oktatásban, a sajtóban, a televízióban, a közéletben, a mindennapokban.
Nem kell rendívül tájékozottnak lenni ahhoz, egyszerűen csak becsületesen gondolkodónak, hogy bárki belássa nem ez történik. Magyarország megy tovább, a hazugságok útján.
Igaz, a világ is a hazugságok útján megy, de úgy látom, ez a kis ország ezen a téren, sajnos, ráadásul még túlteljesít. Hazudni sokféleképpen lehet: nem csupán nyílt hazugságokkal, hanem sunyi elhallgatásokkal is. Mindenütt a hazugság útja ismerhető fel, akár az ország XIX. századi, akár XX. századi történelméről van szó. Nem volna itt az ideje az őszinte, becsületes beszédnek arról, hogy hát milyen is volt a XIX. század végének társadalma, az első világháború ideje, a két világháború közötti korszak, valójában kik a felelősök a szégyenteljes zsidóüldözésért, az ország háborúba sodortatásáért a második világháború idején. No és azért a régi, ma is fájó sebért, Trianonért kik a felelősek.
Még a holokausztra vonatkozóan is (mint már írtam erről sokszor) nem a múlttal,
e történelmi szégyennel való őszinte szembenézés született, hanem tagadásának törvényi büntethetősége, ami ostobaság, mert ilyen kérdéseket nem törvénnyel kell kezelni, tehát valójában megkétszerezi az ostobaságot, a holokauszt tagadása is az, törvényi büntethetősége, pedig szintén.
A múlt kérdéseire adott tárgyilagos válasz nem "baloldaliság" vagy "jobboldaliság" kérdése, hanem a becsületességé, akár a Horthy-, akár a Rákosi-korszakról van szó, akár más időperiódusokról. Ki gondolkozik el ma Magyarországon, hogy valójában mit is jelent a "jobboldali" vagy a "baloldali" fogalma. Egy-két ember, aki úgyis tudja a választ, esetleg rendkívül ritkán.
egy-egy elfogadható cikk is megjelenik valahol, kis, hatástalan fénypontok a nagy Hungarianos (és világ) sötétségben.
A magyar irodalom klasszikusainak örökségét szintén a "hazugság útján" használják fel az álhazafiak, teljesen ellentétesen ezen örökség igazi tartalmától, akár Petőfiről, akár Adyról, akár József Attiláról van szó. Ezt csak az nem látja, aki nem akarja. Petőfi, Ady, József Attila vállalta az igazság kimondásával járó népszerűtlenséget, az ocsmány támadásokat, de ki az, aki ezt vállalja manapság, Magyarországon.
Az, aki akár kicsit is gondolkodik, szomorúan látja, az ország továbbra is a hazugságok útján fog menni. Ezen az úton, pedig nem érhető el összefogás. Bármilyen hangos lesz továbbra is a "magyarkodás", az, a hazafiság köntösében ugyan, de nem lesz más, mint valójában magyarellenesség. Az volt a XX. század történelme során is, jelenleg is az.
A gazdasági ,váltság enyhülése, megszűnése egyes társadalmi rétegek helyzetén, persze, javíthat majd, de az ország erkölcsi állapotában javulásegyelőre akkor sem lesz, mert utóbbinál a bajok sokkal nagyobbak, mélyebbek.
Nő és fel fog erősödni mindaz, ami mindig is jelen volt Magyarországon (mert a világban is, a világ nélkül nem is lehetne jelen), és amiben komikum, nevetségesség is van, mégis végtelenül szomorú: kapzsiság, kétszínűség, kaméleonkofás, pökhendiség, kivagyokiság, kiskirálykofás, politikai-közéleti ripacskodás, hordószónokosodás, mocskolódás, sárdobálás, még a gyerekes nyelvöltögetés lesz ezek közül a legenyhébb dolog.
Ami bizonyosan várható: olcsó népszórakoztatás parlamenti cirkuszokkal, csak kérdés, utalva a közismert mondásra, hogy a cirkuszjátékokhoz mennyi kenyér jut majd a démosznak.

Különben, ha meggondoljuk, az olcsó cirkuszos népszórakoztatás sem olcsó az országnak.

Új menüpont a baloldalon!!!!

"19 pontban-Új világ születhet " cimmel!

2012.febr.17.

Zsuzsa Kné Pungor

Szvsz sandaságot mindig az gyanít másnál, aki maga nem az egyenes úton jár és egyeseknek annyira az agyukra mentek a tudattorzító mesék, hogy már el is hiszik a népnemzeti maszlagokat és az igazság következetes képviselete és a tények kimondása innentől simán lehet hazaárulás is az elvakult szemekben.

Néhány vers!

Béla Sógor

Csak a szél

Szürke-fényű nappalok
s borongós, félhomályos éjszakák kísérnek,
perceg, lüktet, hasít a csend,
s szemgolyóm szorítja
az acsarkodó világról visszaverődő
vizsgálódó tekintetem.

Agyamban lüktet:
gumiabroncsok csikordulása, -
ütköző-sín-vaskerék csattogás
ember-hiányú mechanizmusa, -
száz megawattos erősítők
szívet-tüdőt-rázó hang-függönye, -
s a szelíd hangot hiányoló
napok sistergő suhogása.

Megfoghatatlan bennünk a vágy,
s a tettre-kész erő is ritkán feszül
a bágyatag, vatta-tapadású közönynek,
s csak a szél, csak a szél
szorítja egymáshoz cserepes ajkunkat,
hogy a csókban is,
akár élet-halálra vívók kardjai,
tüzesen-villogón egymásba marjunk.

Béla Sógor

Mi emberek . . . . .

Mi emberek,
mi, gyarló emberek
a szeretet létráján ragyogva:
az arany-fokok vagyunk.

Mi végre nékünk
a harc, a háború,
melyben pusztul, hullik
barát és rokon ?

Megváltók nem leszünk,
ez tudható.
A világot nem megváltani,
de élni kell !

S egymással éljük,
----- örök játszótársak ! -----
mert egymás nélkül
a játék megszakad ! ...

Béla Sógor

A rendszerváltás előtt született az az írás, ami akkor még igaz volt. Aztán Antallék elkezdték egymás ellen fordítani az embereket, ellenséget csinálva nem egyszer családtagokból is. És Orbánék ezt úgy kiteljesítették, hogy mára ez lett a legáltalánosabb társadalmi érzés. Megborzongok, ha csak rá gondolok. Kérem vissza az én szeretett, szép, emberi hazámat !

AZON A NYÁRON

sokat utaztam,
embereket ismertem meg, új tájakat,
városról-városra jártam „Nyugat-bábelét”
NSZK-t, s az osztrák Alpokat,
csodáltam hegyet, folyót, hatalmas bankokat,
utaztam emeletes-vonatok tiszta-sóhajú-utasterében,
bóbiskoltam éjfélkor-lezárt-várótermek
piszkos lépcsején, míg húsomba mart,
csontig hatolt az ég sűrűn-ömlő eső-leve,
hámoztam fejemből a mélyre-bújt ficamító-szavakat,
s a világnyelvet-meggyalázón kértem mosdóvizet
lemosni testemről az út porát.
Adtam minden szolgáltatásért gyomron-spórolt-valuta
hetven-dollárból-visszatartott javát,
és nem akadt utamba,
csak egyetlen egy
idegenként is jóbarát, aki
fáradtságtól-kókadt-fejem alá
párnául tolta úti holmiját, mert jót-tenni
akart, egy
EMBER-nek segíteni !
És évek múltán is hála-érzéssel kötöm
gondolataim közé e jótevőt, mert
egy mozdulattal tett két szolgálatot:
fáradt fejemnek pihentető párnát adott, és
eszembejuttatott téged
HAZÁM,
hol egymáson sűrűbben segítenek
az emberek !

 

Még egy rövid írás!

Béla Sógor

 

2012.febr.15

Erröl jut eszembe

Egy idézet a  Aki nincs velünk Népszava cikkböl!

"Ennek a szegény Fidesznek mostanában semmi sem sikerül. Már a legendás ütemérzéke is cserbenhagyja. Most azt hitte, hogy a második pontnál járunk, pedig ez már a harmadik. Ismerik a régi viccet? A miniszterelnökre az elődje három borítékot hagy, azzal, ha baj van sorban nyissa fel őket és járjon el annak szellemében, hogy menjenek tovább a dolgok."

A viccröl jut eszembe az a 1979.-ben amatör szinészekkel készült magyar film ahol ezt a viccet eslsütötték,de a szenvedö alany a megyei Tanácselnök volt.

A filmet tavaly augusztusban ismételték meg a Duna Tv.-én.

Van egy másik vicc is,mely szerint ha egy valaki mondja hülye vagy vág pofon.Ha ketten mondják gondolkodj el a dolgokon.Ha hárman mondják menj el az orvoshoz!

Vikike!Neked hányan mondják már?De szerintem,már az orvos sem segít!Sajna!

 Hallott-e valaki erröl a filmröl,vagy tán látta e?

 

 

2012.febr.12.

 

Majdnem elfeledkeztünk e tragédiáról!

1943 január-február

A www.Kommunista.Net honlapon találtam ezt a verset!

Don kanyar

 fanilajos, 2012, január 29 - 13:48

 Don kanyar/1943/

 A magyar hadsereg, „nagy magyar” mindegyik.

Kettő van belőlük, első és második.

 Első feladata, bel honban őrködik,

 A második pedig a Donnál „hőködik”. 

Nagyon hideg tél van, tomboló orkánban,

Így „hősködik e had”, a lövészárokban.

A német katona, környező házakban,

Van elszállásolva, legalább védve van.

Mert a lakósságot kihajtották onnan,

Helyettük katona fekszik az ágyukban.

De a magyar baka olyan fegyelmezett

Inkább megfagy, minthogy parancsot szegjen meg.

Mert így szólt a parancs:” Vegyék tudomásul,

Innen, senki beteg, sebesülés, fagyás,

miatt, el nem mehet, amíg meg nem gyógyul,

/Mondta Jány Gusztáv/ vagy míg el nem pusztul”.

Szigorú parancsnak, hogy mi lett a vége?

 Reggelre megfagyott a hadsereg majd fele.

Másik része másnap a harcban elesik,

Vagy feladja magát és fogságba esik.

Nemrég emlékeztek a TV-ben erről,

 Szó volt a szovjetek túl nagy erejéről.

Mondják ez okozta a nagy tragédiát,

A magyar hadsereg végösszeomlását.

De azért már arról nem szólott a fáma,

A magyar sereget megcsalta a társa.

 A német hadsereg, cserbe hagyta őket,

 Magyarok fedezték menekülésüket.

Ha egy magyar mégis felkapaszkodhatott,

Puskatus a kezén fájdalmat okozott.

 A világ legnagyobb csatájának vége,

„Paulushadsereg”, /6.-ik/ meg szűnt mindörökre.

Kedves embertársam! Szerte a világon,

Háború előtt állsz, én már tisztán látom.

Te nem veszed észre, hogy tör életedre,

A kapitalizmus, nagy békét hirdetve.

Hirdeti a békét, de azzal törődik,

Hogy vagyona vajon, mennyire növekszik?

Sosem leszel gazdag, ha igen jegyezd meg,

Másik embertársad lesz szegény helyetted.

A magántulajdont fel kell hát számolni,

 Ilyen tulajdont már ne uraljon senki.

Közösségé legyen minden nagy tulajdon,

Szükséges, hogy legyen egy új társadalom.

Budapest 2012-01-29

Fáni Lajos

Takács Tibor

1943 január12 és február 9.-e között pusztult el a Második Magyar Hadsereg a Donnál.A 200 000 katonából 40 000 meghaltak,70 000 megsebesültek vagy hadifogságba estek.Jány Gusztáv vezérezredes a hadsereg parancsnoka aktatáskába hozta haza a katonáit.

Az egész doni-voronyezsi katasztrófáról Nemeskürty István irt egy könyvet "Rekviem egy hadseregért címmel.

A házunkban lakott egy szomszéd,fodrászként dolgozott aki kint volt a Don-kanyarban,ugyanúgy mint a két apai nagybátyam.Az egyiket Sopronban sorozták be,és az orvosi vizsgálat során az orvos azt mondta,hogy "ágyútölteléknek ez is jó lesz!"

 

2012.febr.11.

 

 

 

Konrétan a Nyugatmagyar.hu oldalon az alábbi cikk kapcsán röviden egy-két gondolat.

http://www.nyugatmagyar.hu/soproni_hirek/kalmar_az_egykulcsos_ado_oromei_sopronban/2263926/

Nagyon érdemes a cikkhez tartozó hozászólásokra figyelni,illetve elolvasni öket.A dolog pikantériája,hogy Sopronban már két ciklus óta Fideszes az önkormányzat.

Nem értem meg az embereket.Még mindig azt az átkos Gyurcsány-Bajnai nyolc év MSZP kormányzást károkozzák mindenért.Igaz sokan már ébredeznek,vagy teljesen kijózanodtak az Orbáni ópiumból,és kezdik tárgyilagosan látni,a dolgokat,hogy a meglévö idézöjelbe tett rosszból ,mégrosszabb és nem jobb lett.

Kiváncsi lennék azon házaspár véleményére,akiket a válsztások elött Budapesten,az egyik Metró kocsiban láttam,nagy fideszes plakátokkal.Most mi a meglátásuk a kialakult helyzetröl.

Különben a fidesz jól csinálja,már most készül a ellenzéki szerepére.Ártsunk amennyit tudunk,aztán majd az ellenzékben jól odamondunk,ja odamond Navracsics a kormánypártnak!

Ezen kis elkalandozás után,visszatérve az elözö gondolathoz még csak annyit,kritizálni mindig is könnyü,"ha van sapka azért is,vagy ha nincs rajt sapka, azért is"!

 

 

 

 

Von Béla Sógor

1964-ben, a Medicina Kiadó gondozásában megjelent Dr. Bäder Andor A NŐ című könyve. E könyv a szerző szerint: „a nőnek a  különböző társadalmakban elfoglalt helyzetével foglalkozik, választ kíván adni arra a kérdésre, hogy az egyes korokban és területeken milyen lehetett a nő helyzete”.

Mindenkinek jó szívvel ajánlom elolvasásra e könyvet, aki nem politikusok-  és történészek, hanem egy orvos sajátos szemszögéből szeretnék megismerni a társadalmak fejlődéstörténetét, mégpedig fókuszba állítva a nők sajátos helyzetét és szerepét a történelem előtti kortól a 20. századig. Rendkívül érdekes és tanulságos olvasmány.

Azonban én most arra vállalkoztam, hogy elmondjam saját véleményemet az úgynevezett „ősi mesterség”-ről. Viszont én sem vonhatom ki magam a törvényszerűség hatása alól: Egy ember véleménye a dolgokról saját közvetlen- és közvetett tapasztalataiból és olvasmányélményeiből táplálkozik. Ezek együttese határozza meg ítéletalkotását.

Az emberek többsége  - ha valahol szóba kerül a téma -  a jelenségről is, a „szakmát” gyakorló nőkről is rosszallóan beszél, sommás ítéletet mond. De, baráti körben szívesen beszél szexuális kalandokról, sex- és pornó filmeket néz. Vagyis: korántsem olyan elítélő a magatartása, mint a véleménye. Arra pedig csak nagyon kevesek vállalkoznak, hogy a jelenségtől a lényegig igyekezzenek látni, hogy megkíséreljék megtudni, miért alakult ki egyáltalán, s akik „űzik az ipart”, miért teszik. Sok oka lehet. Vannak, akiket különböző módszerekkel rákényszerítenek, s olyanok is, akik önként teszik.

A rendszerváltás előtt bűncselekménynek számított: ük-ért (üzletszerű kéjelgés) börtönbe zárták a visszaesőt. Egy ilyen lány szabadult a börtönből, s egy TV riporter  odament a börtönhöz, hogy interjút csináljon vele. – És most mit fog csinálni, hogy kiszabadult ?  - Visszamegyek az utcára, és folytatom a munkát. – Miért ? – kérdezte a riporter, s valami szívszorító sztorit várt kiszolgáltatottságról, sanyarú sorsról. Ehelyett a lány nemes egyszerűséggel, őszinte mosollyal az arcán közölte: - Mert szeretek b…ni ! 

Viszont, ha megnézzük pl. az amerikai, Micsoda nő című filmet, ellenkező példával találkozunk.

Aztán felvetődik egy érdekes kérdés. Ha ítélkezünk, miért ítéljük el csak a Nőt ? Lenne-e, létezhetne-e a prostitúció, ha nem lennének férfiak, akik hajlandóak fizetni e „szolgáltatásért”.  Bonyolult kérdés. És évszázadok alatt sem válaszolta meg őszintén szinte senki. Pedig mindig is beszéltek róla. Vagy inkább suttogtak,  sugdolóztak róla, bemocskolva nem egyszer a legtisztább szexualitást is. Ugyanakkor szemérmesen hallgattak arról, ha hasznából így-úgy részesültek…

És most következzék egy viszonylag hosszabb idézet az említett könyvből:

„A PROSTTITÚCIÓ A KÖZÉPKORBAN

A germánoknál különálló épületekben laktak az asszonyok. Az előkelőbbeknél két ilyen ház volt: az elülsőben a család nőtagjai, a hátsó kisebben a szolgálónők kaptak elhelyezést. A középkor elején a hátsó ház nevének, a bordell szónak  - amely az angolszász bord(=küszöb) szóból ered és rokon az olasz bordello és az ófrancia bordell szóval -  még tisztességes csengése volt. A frízek pl. bordmaget-nek nevezték a háztartásukban kisegítő asszonyokat. Később a bordel szó más értelmezést kapott. A magyar bordély szó már a kódexeinkben is szerepel, de volt a nyilvánosháznak számos más neve is (förtelmes ház, kurvaház stb.).

A bordélyok (zárt prostitúció) a városiasodásnak szinte természetes velejárói. Mint a görögöknél és a rómaiaknál, a középkor fejlődő városaiban is megjelentek (Frauenhaus, Frauenhof, Weisenburg, chateau vert), nélkülük középkori város el sem képzelhető.

Valószínűleg voltak már bordélyok az Ottók idején. Elterjedésüket sokban elősegítette az egynejűség és az ágyasrendszer eltörlése. A nyilvánosházak nagyobb mérvű elterjedése csak arra az időre esett, amikor az ipar és a kereskedelem fejlődésével párhuzamosan a nagyváros a társadalmi és gazdasági élet központja lett és kialakult a céhrendszer. A céhlegények ugyanis a fennálló tilalom miatt nem nősülhettek, ezért a városi magisztrátusok, hogy a tisztes polgárok lányait és feleségeit a céhlegények erőszakosságaitól megvédjék, bordélyházak nyitására adtak engedélyt. De szükség volt ezekre azért is, mert a „nemesi felkelés” helyét lassan mindenhol a zsoldos katonák foglalták el, akik a városokban elterjesztették azt a „csürheerkölcsöt”, amely már a keresztes hadakat is jellemezte. A vad harcosok előtt egy nő sem volt biztonságban. Végül, és erre főképp Franciaországból vannak adataink, annyira elterjedt a természetellenes szerelem, hogy a nyilvánosházakat mintegy gyógymódnak szánták ellene.

 Bordélyok nagyobb számmal csak a 13. század körül keletkeztek (Párizs, 1270; Augsburg, 1273; Bécs, 1278; Hamburg,1292), többségük működését ekkor már rendeletek szabályozták. Ezek közül az egyik legérdekesebb az a  - nem egészen megbízható forrásból származó -  rendelet, amelye az akkor huszonhárom éves I. Johanna szicíliai királynő hozott az Avignonban létesített „leánykolostor” rendjének szabályozására. Az okirat tanúsága szerint az intézet alapítására azért volt szükség, hogy a könnyűvérű lányoknak otthonuk legyen és ne kelljen préda után lesve, az utcán csatangolniok. Hogy a prostituáltak kikből rekrutálódtak, azt nem tudjuk, de a rekrutálásban a králynő is a ház segítségére sietett. Utasításba adta ugyanis, hogy ha a városban valamelyik lány megfeledkezik magáról és tettét, figyelmeztetés ellenére, újból megismétli, azt a városszolga fogja karon és kísérje dobszó mellett a házba.

A nyilvánosházak belső életéről nem sokat tudunk. Nyitvatartási idejüket úgy szabályozták, hogy  - az egyházi ünnepek előestéjének kivételével -   alkonyattól este tizenegy óráig fogadhatták a vendégeket. Később azonban éjjel-nappal nyitva tartották kapuikat. A gazdaasszony, akit évenként újraválasztottak, csak azt engedte be, aki megígérte, hogy „csendesen viselkedik és nem bántalmazza a lányokat”. A rendeletek korszerűségére jellemző, hogy a gazdaasszony a legtöbb helyen köteles volt a lányokat a tanács által kijelölt sebésszel minden héten megvizsgáltatni és „ha az olyan betegséget talált, mely közösüléstől származott”, a beteg lányt  - hogy a fiatalságot meg ne fertőzze -  a többiektől köteles volt elkülöníteni.

A 14. században a nagyobb városokban már több, a kisebbekben egy-egy bordélyház működött. Különösen sok található Párizsban (1367) és a laza erkölcseiről amúgy is hírhedt Bécsben (1384). Hazánkban  - főleg a németajkú városokban -  aránylag későn, csak a 15-16. században jelenik meg. Pozsonyban  - ez a legrégibb adatunk (1434) -  a külváros szélein fából épített és a többi háztól sövénnyel elválasztott bordélyházak találhatók.

A nyilvánosházak a középkori város legnagyobb jövedelmet hajtó intézményei közé tartoztak és a tulajdonos a legtöbb helyen bérbeadta őket. A bérlő hol asszony (Frauenwirth, maqerelle publique), hol férfi (Ruffian, Kuppler), nemegyszer maga a hóhér. A tulajdonos legtöbbször a városi magisztrátus, több városban azonban a király (Bécsben pl. IV. és V. Albert), a fejedelem, a püspök, olasz területen pedig a pápa. A hasznot a magisztrátus néha közjóléti célokra használta: Toulouseban pl. a jövedelmen  a város és az egyetem osztozkodott, Bécsben pedig ebből élelmezték a vizsgálati foglyokat.

A nyilvánosházba való felvételnek több előfeltétele volt. Nem vették fel a helybelit, a kiskorút, az olyan asszonyt, akinek tisztes férje volt, és nem lehetett prostituált a „hívő emberek gyermeke”. Aki felvételre alkalmasnak bizonyult, annak meg kellett esküdnie, hogy hivatását „lelkiismeretesen és szorgalmasan fogja gyakorolni”, és a kezébe kapott pénzzel pontosan elszámol.”

Íme, eddig az idézet. Hosszasan lehetne még idézni, hiszen egyik fejezete érdekesebb, mint a másik. És olyan részletekkel ismertet meg, amire az átlagember nem is gondolna. Már az eddig idézettekből is nyilvánvaló, hogy a történelem során koránt sem voltak annyira szemérmesek  - legalábbis cselekedeteikben ! -  az emberek, mint amilyen szabályokat hoztak, s amit igyekeztek rákényszeríteni a kiszolgáltatottabb társadalmi helyzetűekre. A hasznot azonban igyekeztek bezsebelni ! … Volt azonban egy  - voltaképpen elismerésre méltó -  vonatkozása a fentebb vázolt gyakorlatnak. Igyekezett kordában tartani, s a kötelező heti orvosi vizsgálattal minimalizálni a fertőzés veszélyét.

Felvetődhet a kérdés: támogassuk e mesterség létét, vagy tiltsuk, esetleg  - szemlesütve bár -  tűrjük ? …

Aki kocsival járja az országot, szinte nem tud úgy végigmenni az egyes főútvonalak mellett, hogy ne találkozna több-kevesebb önmagát- és szolgáltatásait kínáló lánnyal. Hol illegális „munkavégzésért”, hogy erkölcstelenségért, hol más címen zaklatják őket a hivatalos szervek. Alkottak törvényt a „vigalmi negyedek” kötelező kialakításáról, a lányok harcoltak „jogaik elismeréséért”, s igazán sehova sem jutottunk. „A kutya ugat, a karaván halad” – mondhatnánk. Tehát: nem venni tudomást a dologról egyszerűen nem lehet. Betiltani évszázadokon keresztül sem sikerült, miért sikerülne nekünk ? Vagyis: amíg kereslet lesz, addig kínálat is !...

Az pedig teljesen közömbös, hogy nekem (néhányunknak) teszik vagy sem. Azonban  - ha már van és lesz -  akkor megkellene teremteni a feltételeket ahhoz, hogy konszolidáltan, emberi körülmények között, a legalapvetőbb higiéniai- és egészségügyi szempontoknak megfelelve folyjék e tevékenység !

És még egy apróság: ha prostitúcióról esik szó, mindenki a nőkre gondol. Csak kevesen gondolnak arra, hogy már a 17. századból van írásos feljegyzés arról, hogy férfi-prostitúció is létezett és létezik ma is. Nagyon sokan nézik esténként a „Barátok közt” című TV-sorozatot. Lelkes nézői gondolnak-e arra, hogy a „szépfiú” Ádám tulajdonképpen prostituált ! …

Nos, ezek után gondoljuk végig, hogyan ítélkezünk…

 Sógor Béla

 

Béla Sógor 

Sógor Béla

Hívnának, küldenének
Szaporodnak egyre
az „átköltözött” barátok, ismerősök,
árnyék-kezeik felém karmolásznak.
Némelyik tán már meg is ölelne,
ha ellökött is, amikor
még hús-vér karral tehette.
Sanda szemmel várják:
az árnyékvilágban,
akárcsak itt sokan, kiknek
ellenszegültem, hogy
az élők sorsa engem is elérjen:
<egyszer mindenki megéri,
hogy ő lesz a legkedvesebb rokon,
a legjobb barát.
De mért kell ehhez megdögölni ? >
Barátaim !
Még várjatok kicsit ! …

 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: Hirek VI.
Balos - © 2008 - 2026 - balos.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat