Balos

Polgári László írása:

Az ideológus

 

Mindig találok olyan Gyurcsány írást, ami egyszerűen elragadtat.

Elbűvöl, megbabonáz, na, nem a mágia szó szoros értelmében, hanem

logikájával, értékrendjével, és egyáltalán, hogy mit gondol a magyar

politikáról, mit gondol rólunk, mit gondol a mai kormányon lévőkről a

jobb-és baloldaliságról, a választói sokszínűségünkről.

Ezért mondom baráti körökben egyre többször, hogy Gyurcsány Ferenc

több, mint - a köznapi értelemben vett - politikus. Egy olyan

ideológussá nőtte ki magát, mely minden pártos gondolkodás felett áll,

mely az európai normákat olyan józan szinten értékeli, amelyet csak

Bibó, Kiss normáihoz hasonlítható. Élete legjobb formájában van.

Köztársasági és magyar minden ízében.

Kicsit hosszabb lélegzetű az alábbi írása, de légy türelmes és olvasd végig.

Íme

2012/1/20 László Polgári <brando1954@gmail.com>:

> Orbán vagy anarchia? - Gyurcsány vitája a Népszava főszerkesztőjével

> Gyurcsány Ferenc Elég legyőzni? című írásával válaszolt Németh

> Péternek, a Népszava főszerkesztőjének, aki korábban lapunk hasábjain

> fejtette ki gondolatait. A volt miniszterelnök úgy látja: "inkább még

> Orbán kormányozzon két évig, mintsem idő előtt bukva jöjjön az

> anarchia, a kormányozhatatlanság, a szétesettség."

>

> Kedves Péter!

>

> A Népszava minapi számában azzal a felütéssel kezdted rövid

> publicisztikádat, hogy vitád van velem (2012. január 17. Vitám

> Gyurcsánnyal). Írásod korrekt, tisztességes. Amit kritizálsz, azt

> mások is felhánytorgatták nekem az elmúlt napokban, gondolom érdemes

> akkor tisztázni álláspontomat.

>

> Röviden összefoglalva azt veted szememre, hogy nem siettetem Orbán

> leváltását, sőt óvatosságra intem magunkat. Azzal érvelek, hogy az

> ellenzék mai elfogadottsága, beágyazottsága, közös programjának

> készültsége, a kormányzásra felkészült

> szakmai-közéleti-politikai-emberi hálózat kiépítettsége nem teszi

> lehetővé a stabil kormányzást, sőt, a Fidesz idő előtti bukása esetén

> nagy az esélye politikai-gazdasági destabilizációnak.

>

> Nyilván te sem gondolod, hogy a lelkem mélyén szurkolok Orbánnak. Nem

> hinném, hogy akár Neked, akár másnak kétsége lenne afelől, hogy a

> hátam közepére sem kívánom Orbán rendszerét és ne kívánnám bukását. Ha

> pedig így van, akkor egyszerűbb a helyzetünk, mert nem a lényegen

> vitatkozunk - menjen-e Orbán vagy maradjon? -, hanem Orbán távozásának

> és egy új, sikeres köztársaságpárti kormány felállításának

> menetrendjén, forgatókönyvén.

>

> Ha van türelmed, akkor messzebbről kezdeném. Én ugyan nem szagoltam

> annyi puskaport, mint a jelenlegi miniszterelnök - soha nem fogom

> megérteni, hogy békeidőben miért csak háborús hasonlatokkal tud élni

> Orbán -, de egy jó évtizede a magyar politika élvonalában vagy annak

> környékén tevékenykedem. Eleget tapasztaltam, hogy merjek kételkedni

> nem csak ellenfeleinkben, hanem önmagunkban is.

>

> Jószándék vezetett bennünket, amikor 2002-ben meghirdettük a "Jóléti

> rendszerváltás" programját? Volt hozzá közöm, láttam az akkori

> miniszterelnök-jelöltet, Medgyessy Pétert, és azt kell mondjam, hogy

> igen. Szükség volt a közalkalmazottak brutális fizetésemelésére? Mi az

> hogy, nagyon is - mondhatjuk egyetértőleg. Imádták az emberek, amikor

> mi 2006 elejétől csökkentettük az áfát? Persze, nagyon szerették. Ne

> értsd, ne értsék félre, de most 2012-ben meg kell kérdezzem: amit és

> ahogy tettük, az mindig az ország hosszabb távú érdekét szolgálta? A

> mai válaszom, hogy csak részben.

>

> De hadd kalandozzak még messzebbre! Nyilván előtted vannak a képsorok:

> szép magyar mentébe öltözött ifjak harsogják a 20-as, 30-as években,

> hogy vesszen Trianon. Látod, hogy csodálatos magyar lányok és

> asszonyok énekkel és virágcsokrokkal búcsúztatják a 2. Magyar

> Hadsereget? Na és hányan jöttek haza? És vajon a párizsi

> békeszerződéssel visszanyertünk bármit is Trianon drámai

> veszteségéből? Ugye nem? Sőt!

>

> Vajon az 1949-es kommunisták hitték-e őszintén, hogy a régi, sok

> tekintetben még mindig inkább feudális, mint polgári rend megdöntése a

> haza, az elnyomott milliók érdeke? Szerintem hitték. Őszintén. Nem

> kicsit, nagyon.

>

> Hogy jön ez most ide? - kérdezheted. Úgy, hogy sokszor kerített

> bennünket, elődeinket, nemzetünket hatalmába az ilyen-olyan

> lelkesültség. Hol nemzeti, hol kommunisztikus, hol a demokratikus,

> máskor meg ki tudja milyen lelkesültség. Aztán mire mentünk vele? Jobb

> lett?

>

> Péter!

>

> Nem szeretnék igazságtalan lenni. Nem állítom, hogy a mai helyzet,

> bármilyen módon analóg a fentiekben jelzettekkel. Csak egy dolgot

> szerettem volna érzékeltetni. Azt, hogy a kollektív érzület bármilyen

> irányú felhorkanása, tobzódása még nem igazolása a kollektív

> bölcsesség igazának és főleg eredményességének.

>

> Tudod, 2005-2006-ban arra hajlottam, hogy bármi áron meg kell

> akadályozni a Fidesz visszatérését. Azt gondoltam, hogy ha

> visszajönnek, akkor kő kövön nem marad, és ehhez képest nem nagy ár,

> ha azt tesszük, mint elődeink: nem esünk kétségbe, ha némi feszültség

> marad a választási év költségvetésében. (Az, hogy a feltételezettnél

> jóval nagyobb lett a várható hiány, és hogy ez tényleg sokunkat

> megrázott, az most más lapra tartozik.) Tényleg sikerült,

> megállítottuk a Fideszt 2006-ban. És? Mi lett az ára?

>

> Kevesen küzdöttek annyit igazukért az elmúlt két évtizedben, mint én.

> És tegyük hozzá, keveseket ütöttek annyira, mint engem. Én emiatt nem

> őrzök sértettséget, bántottságot. De tanulságot igen. Az én tanulságom

> pokoli egyszerű: nem kell udvarolni a választóknak, nem kell tenni a

> szépet, nem azt kell mondani, amit hallani szeretnének, hanem azt,

> amiben én hiszek, mi hiszünk. Ők, a választók meg eldöntik: akarják

> vagy nem.

>

> Ti újságírók szokásosan azt mondjátok, írjátok, hogy tekintsük

> felnőttnek a választót, ne taktikázzunk, ne akarjuk elcsábítani őket

> szép szavakkal. Azt hiszem, igazatok van. Ezért például mi a

> Demokratikus Koalícióban a hónap végén tartandó kongresszusunkon

> elmondjuk, hogy szerintünk mit kellene csinálni, ha mi kormányoznánk.

> Ez még nem a program, csak egy vitairat, de konkrétabb, mint az utóbbi

> két választási kampány programjai, miközben még messze vagyunk a

> választásoktól. Magunk között szólva, amikor elolvasom a még messze

> nem kész szöveget, mindig arra gondolok, hogy te jó ég, ki szavaz egy

> olyan pártra, amely a következő két évre nem tud

> életszínvonal-növekedést ígérni. Márpedig mi nem tudunk. Ha

> megszakadunk, akkor sem tudunk.

>

> Gyanítom, azt mondjátok, hogy ezt akkor is így kell csinálni. De

> mondd, mit kell akkor tenni, ha azt látom, hogy még nincs kész az

> ellenzék a kormányzásra? Persze tudom, sokan azt mondják, hogy

> márpedig az ellenzéknek minden pillanatban alkalmasnak kell lennie a

> kormányrúd átvételére. Ó de szép! Én ezzel szemben azt látom, hogy az

> LMP maga sem tudja pontosan, mit akar, legfeljebb annyit, hogy velünk

> nem akarja. Az MSZP balra menne, miközben a költségvetés mai

> állapotában súlyos megszorítás vár ránk. Akkor is, ha a Fidesz

> kormányoz, akkor is, ha az MSZP, és akkor is, ha mi lennénk ilyen

> helyzetben. Nem szeretném hülyíteni a választókat.

>

> A Fidesznek ma másfélmillió szavazója lehet. Ez alig több mint a két

> évvel ezelőtti fele. A három demokratikus ellenzéki pártnak (a 4K!-t

> ideszámítva négynek) ennél valamivel kevesebb, legfeljebb ugyanennyi

> szavazója van. Mit gondolsz, mi történne, ha most a Fidesz összeomlana

> (erre persze semmi jel nem utal), és mi győznénk?

>

> Megmondom, mi lenne. A jobboldal az utcára vonulna. Lezárnák az

> Erzsébet hidat. Blokád alá vennék a vidéki városok főtereit. A

> rendőrség részben 2006 tapasztalatai alapján (hogy tudniillik nem

> tudtuk megvédeni őket, és miközben a Köztársaságot védték - nyilván

> nem kevés hibával -, mégis ők kerültek a vádlottak padjára) képtelen

> lenne helyreállítani a rendet és állandósulna a rendetlenség, a

> zűrzavar. A parlamentben a vékony többséggel rendelkező új kormány nem

> tudna mit kezdeni az őt gúzsba kötő alaptörvénnyel és a sarkalatos

> törvények sokaságával. Bármit is ígért a mai ellenzék, kormányon nem

> tudnák érvényesíteni. Béna kacsák lennénk, Orbán foglyai. Mit

> gondolsz, meddig tartanának ki mellettünk szavazóink? Fél évig? Talán

> egy egész évig?

>

> Aztán meg tüntetnének ellenünk. Mivel nem tudjuk teljesíteni

> ígéreteinket. És meddig érdekelné a választókat, hogy Orbán köt

> bennünket gúzsba? Mi mondtuk, hogy tudunk kormányozni. Mi kértünk

> bizalmat. Akkor most ne magyarázkodjunk! - mondhatnánk választóink,

> magunk között teljes joggal.

>

> Kedves Péter!

>

> Én már kormányoztam, voltam miniszterelnök. Muszáj azt mondanom,

> semmit sem ér a kormányzati hatalom, ha a nép nem hisz neked. Most már

> egyre kevésbé hisz Orbánnak. De hisz-e bárki másnak? Látom, érzem,

> hogy keresik az új miniszterelnököt. Halljuk Bajnai nevét. Kiváló

> férfi. De vajon a nép akarja-e azt, amit ő tenne? Nem arról beszélünk,

> hogy mit kell tenni az országnak, hogy mit kell elviselnünk, hanem

> arról, hogy ki ül be a Nándorfehérvári terembe, a miniszterelnök

> dolgozószobájába. Ez, ne haragudj, elég satnya dolog.

>

> Persze értem. Nagyon nehéz lett az élet. Nem keveseknek, sokaknak.

> Fogynak a tartalékok. Ráadásul tényleg áporodott a közélet levegője,

> sokan félnek a hatalomtól. Minden ok meg van arra, hogy a végét

> kívánjuk ennek a világnak, Orbán rendszerének. Igazuk van. Orbánnak

> mennie kell. De tudod, én politikus vagyok. Azért választottak, hogy

> részt vegyek az ország vezetésében. Hol kormányon vagyunk, hol meg

> ellenzékben, mint most. Az ország nagy dolog. A legnagyobb. Az ország

> biztonsága, nyugalma, kormányozhatósága a legfontosabb. És igen,

> inkább még Orbán kormányozzon két évig, mintsem idő előtt bukva jöjjön

> az anarchia, a kormányozhatatlanság, a szétesettség. Orbán árt. De

> van, ami ennél jobban árt: az ország szétesése. Hogy marad az állandó

> marakodás, a majdnem egyenlő támogatottságú oldalak öldöklő küzdelme,

> a szétszakítottság, a nyugalom hiánya.

>

> Amikor gyerekeimmel beszélgetek, mindig azt mondják, hogy

> osztálytársaik, barátaik engem kemény, nagyon határozott embernek

> látnak. Pedig ha tudnák, hogy milyen engedékeny vagyok gyerekeimmel,

> és ami a fontosabb, hogy hány kérdés nem hagy nyugodni. Nagyon hiszek

> igazunkban. Abban, amit az úgynevezett balliberális oldal általában

> gondol. Most nem megyek a részletekbe. De azt is látom, hogy van sok

> százezer, sőt, annál több ember, gondolom rendes magyar asszonyok és

> férfiak, aki éppen az ellenkezőjét hiszik annak, amit mi. Ők megvetnek

> bennünket, engem különösen. Nekem nincsenek ilyen érzelmeim. Ők is

> magyarok, én is az vagyok. De nagyon mást gondolunk a világról.

>

> Vannak emberek, választók mindkét oldalon, akik ki akarják irtani

> saját ellenzéküket. Akik totális győzelemre hajtanak. A mai kormány

> ezt tökélyre fejlesztette. Aki nincs vele, az az ország ellensége -

> mondják. Én beleborzadok ebbe. De be kell valljam, az ellenkezőjébe

> is. Nem jobb, ha mi átkozzuk ki őket, mintha ők bennünket.

>

> Azt mondják, hogy például a hollandok a 20-as években megtanulták a

> nagykoalíciót. És azóta viszonylagos politikai békében élnek. Tudják,

> hogy bal és jobb nem kizárja, hanem kiegészíti egymást. Ne értsd

> félre. Nem propagálom a nagykoalíciót. Sőt! Abból most csak baj lenne.

> De tudom, hogy meg kell tanulni elviselni, elfogadni egymást jó

> magyarként, hazafiként. Messze vagyunk ettől.

>

> Kedves Péter!

>

> Nem kétséges, mindketten úgy hisszük, hogy Orbánnak mennie kell. De ez

> nem elég. Kell egy új magyar Köztársaság. De az nem lehet csak a mi

> országunk. Nem lehet csak a Tiéd és az enyém. Mert ahogy most mi kívül

> rekesztve érezzük magunkat, félő, ha ebben a lelki állapotban kerülünk

> hatalomra, akkor a magyar jobboldal fogja ugyanezt érezni. Nem

> szeretnék középen találkozni, mert szerintem nem ott van az ország

> jövőjének origója. De érteni akarom a jobboldalt, és főleg úgy akarom

> leváltani, hogy ők ne legyenek hazátlanok (nem érdekel, hogy ők most

> hatalomban mit gondolnak rólam, rólunk), és ne akarjuk megölni

> egymást. Mert a gyilkos és az áldozat is vesztes a nap végén. Akkor

> meg mi értelme?

>

> Visszatérnék a nyugodtabb vizekre. Tudod, a kormányzás nem egyszerűen

> eszmék képviselete. Cselekedni is kell. Mert baj van ezer helyen.

> Mindenki több pénzt szeretne. Elképesztő a tanárok helyzete. Az

> orvosok, ápolók, nővérek még szlovák kollégáiknál is kevesebbet

> keresnek. A közalkalmazottak százait rúgják ki, azt nem is értem, hogy

> miért tettek lapátra csaknem hatszáz adóellenőrt. Őrült nagy baj van.

>

> És mondd, ha mi kormányoznánk, több lenne a pénz? Tudnánk emelni a

> nyugdíjakat, az orvosok fizetését, a tanárok járandóságát a mai

> rendszerben? Ugye nem. Ők azt mondták, elég ha ők jönnek. De hazudtak.

> Én nem akarok hazudni. Nem akarom azt mondani, hogy elég üvölteni,

> hogy "Orbán takarodj!", és ettől minden jobb lesz. Bocs, hogy azt

> mondom: egy frászt.

>

> Ma egyik ellenzéki párt sem elég erős, hogy önmagában legyőzze Orbánt.

> És egyiknek sincs a választók által ismert, részletes programja. Közös

> meg végképp nincs. Mi lesz ebből Péter, ha így kezdünk neki? Nem

> kellene felébrednünk?

> Nem akarok balliberális Magyarországot. Különösen nem akarok

> konzervatív Magyarországot. Olyan országot szeretnék, amiben otthon

> érzi magát minden magyar és nem magyar ember. És ehhez nem elég

> legyőzni Orbán rendszerét. Valamit érteni is kell belőle, nekünk meg

> fel kell nőni a nemzet, a köztársaság kormányzásának feladatához.

> Eddig ezt mindkét oldal elbukta. Mi is, ők is. És holnap mi lesz?

>

> Barátsággal:

>

> Gyurcsány Ferenc

>

> Népszava