Balos

Aki kicsit is használja az eszét, az kezdetektől tudja:
szó sincs semmiféle ideológiai küzdelmekről sem itthon, sem a nagyvilágban, "csupán" véresen komoly hatalmi harcok a javak újraelosztásáért, ill. ennek érdekében a mind kedvezőbb geopolitikai pozíciók megszerzéséért!
Akik tehát egykor azt remélték, hogy az egyik nagy világrend felszámolásával békésebbé, biztonságosabbá, élhetőbbé és igazságosabbá válik a világ, azok többségükben már a saját bőrükön tapasztalhatják, mekkora átverés áldozataivá tették őket az új igék "hittérítői"...

Hiába volt tehát az állandó figyelmeztetés:
csak addig remélhető egy bármely törékenynek tűnő egyensúly fenntarthatósága is globális értelemben, és a nagy tömegek életszínvonalának fokozatos javulása, míg létezik az ellenpólus a tőke megregulázására, és tart a versengés értük a két nagy világrend között a megnyerésük érdekében.

Ezt sikerült Gorbacsov jóhiszeműségének köszönhetően lepusztítania!
Miután pedig így megszűntek már a gátak, azon nagyhatalmak, melyek a történelmük során hatalmas előnyökre tettek szert - nem mellesleg mérhetetlen gazdasági potenciállal a hátuk mögött -, már bármiféle kontroll nélkül és büntetlenül szabadíthatták rá a tehetetlen emberiség egészére újra a poklot!!!
Politikusaik, bankjaik és multijaik fékeket nem érezve többé olyan álságos szövetségeket, ezekhez olyan mézesmadzagnak szánt játékszabályokat konstruáltak ideológiainak hazudott sztaniolba csomagolva, melyek valójában kivétel nélkül az ő bélpoklosságuk kiélését szolgálták, amivel aztán egy újabb világválságot zúdítottak a leigázottak nyakába szerte a Földön!
És mint az történni szokott, akkora válság, olyan világégés sose volt és nem is lesz, amelyből ők ne profitálnának, hiszen a manipulációik következményeit mindig az alul lévők, a nekik kiszolgáltatott tömegek kényszerülnek viselni!!! (Ld. a munkanélküliség növelése, a bérek leszorítása, a szociális rendszer lepusztítása, a jogrendszer drasztikus leépítése ill. átalakítása a rendszerük maximális kiszolgálása érdekében, stb., stb...)
S mint mindig történni szokott, e törekvéseiket szolgálandó úgy a médiák, mint az egyházak kivétel nélkül felsorakoztak mögéjük megint: totális agymosásukkal manipulálva és féken tartva a lakosságot - s még a demokratikusnak hirdetett társadalmi formák viszonyai között is látszólagossá nyomorítva a jogállamiság és szabadság fogalmát!!!

Ahogy a különféle vallások felkent hatalmasságai is szégyentelenül visszaélve isteneik igéivel, híveik őszinte hitével, a szeretet jegyében vetik áldozatul elvakított báránykáikat a világi uraknak - saját hatalmuk, befolyásuk, gazdagodásuk növeléséért segítve azokat totális megnyomorításukban - akár az életüket is bemutatva áldozatul!
Sose tudtam felfogni, bármely istenhívő hogy nem látja, "pásztoraik" mit követtek, követnek el ellenük, mióta csak léteznek egyházak és papok, pedig isteneik szolgálatához nincs szükség pompázatos templomokra v. hamis, rajtuk élősködő prókátorokra. Igaz hívőkként isteneik katedrálisait mindüknek a lelkükben kellene csupán felépíteniük és szolgálniuk tanításaik...!
Mégis hány, de hány évezred kell még, mire mire ezt megértik, és az ilyen-olyan egyházak uralma helyett isteneik országa valóban eljöhet egyszer végre már: a lelkükben békével, szívükben igaz szeretettel???

Mert amíg a mindenféle élősködők uralkodhatnak felettünk, mind gonoszabbá lesz körülöttünk a világ, s mindig ott lebeg az emberiség feje fölött diktátoraink sorsunkat megnyomorító, v. akár háborús fenyegetése!!!
Az igaz szavak pedig többé soha nem juthatnak el azokhoz, akiket aljas és gátlástalan játszmáik kárvallottaivá tettek, mert a sátánfajzatok elsőként mindig azokat némítják el, mocskolják és átkozzák ki, akik igaz emberekként valóban a sorstársaik megváltásáért próbálnak tenni...!

Miféle csodának kellene történnie ahhoz, hogy ezt megértsék - és létezik-e ilyen csoda?!

Addig biztosan nincs rá remény, míg sorra báránybőrbe bújt sátánfattyak ámítanak minket nagyüzemi módszereikkel, álságos ígéreteikkel, ideológiai hazugságaikkal, identitásukkal - elfogyhatatlanul nyomulva mindig újabbak a már leszerepeltek helyébe...

Számvetés...
RÉMÁLMOK

Sokszor rémálmok gyötörnek,
s a való világra ha végül feleszmélek,
torkon ragad újra egy igazabb rémület,
hogy annak kínjaiból már többé fel nem ébredhetek!
Múlt, jövő és jelen:
egymást ölelő szentháromság-végtelen
sikoltja ünnepét ájult perceken –
és szürke ködbe vesző izzó enyészeten...

Ideák, hitek, tanok,
vérmocskos, feldúlt csatamezők –
kegyetlen fojtogató hétköznapok:
diadalt áhító arcnélküli szereplők
bukkannak fel
és buknak el végtelen sorban,
ám helyükbe mindig lesznek mások és megint újabbak:
kik opálfényű álmaik hajszolva nyomban
mindegyre gáncsot vetnek e küszködő világnak...!

Ez örökös, féktelen
hajszában, őrületben
de jó is volna
az álomban találni menekvést –
s remélni,
hogy a képzelet iszonyata
a rettentőbb valóra riadni
el nem űzi újra
az álmodott felejtést!

- vándor -

Csoporttársaunkat Vándor Andreát kértem fel egy interjúra.Kérdéseket szerettem volna feltenni,amire Ö válaszait megfogalmazza.Erre nem került sor,mert Andrea ezt az írást küldte el számomra-számounkra.

Íme a teljes anyag.

Megtisztelő számomra ez az elképzelésed – még ha nem is értem az okát, hiszen egy ugyanolyan jelentéktelen (és tehetetlen) kis porszem vagyok, mint a nagytöbbség ebben az országban. S bár kétségtelenül az én életemnek is megvannak a kisebb-nagyobb történései, ahogy azoknak vagy gondolataimnak esetleges tanulságai, ezt sokan mások is ugyanennyi joggal elmondhatják magukról. Olyanok, akik a múltban v. talán még a jelenben is többet tudtak, tudnak tenni azért, hogy e haza újra fejlődőképes, virágzó legyen, s e nép emberi módon élhessen. Tény, hogy ami módomban állt, s amire képes voltam, azt soha nem mulasztottam el megtenni legjobb szándékom és tudásom szerint. De az is világos számomra, mindez az erőfeszítés mennyire hiábavaló volt! Ahogy az is, ha ma már egyedüli lehetőségemmel élve olykor igyekszem írásaimmal, kommentjeimmel (adott esetben verseimmel is) másféle megközelítési szempontokra, alternatívákra ráirányítva a figyelmet közös gondolkodásra, útkeresésre, s az ehhez elengedhetetlenül szükséges toleranciára, empátiára, kompromisszumkészségre késztetni honfitársaimat. Pedig nagyon sokak jószándéka bukik el ezek szinte teljes hiányán évszámra napirenden - s alapvetően ez a legfőbb indoka hazánk jelenlegi tragikus helyzetének! A kiutat pedig már végképp nem látom, bármennyire igyekszem is megtalálni. Csak minden alkalommal nő bennem a kiábrándultság és keserűség rendszeresen azt tapasztalva, hogy a mi oldalunkon is folyamatosan csak süketek párbeszéde zajlik, miközben gőzerővel mélyítjük a saját szekértáboraink között önként megásott árkokat. Megszűnt a bizalom egymásban, fokozatosan leépültek már a legalapvetőbb erkölcsi normák, s úgy tűnik, ezzel párhuzamosan az együttműködés lehetősége is kilátástalanná vált immár. Nem tudom, mit kérdeznél tőlem, s én mit válaszolhatnék ezek után? Valami biztatót, kicsit is pozitív kicsengésű elképzeléseket biztosan nem oly sok és ennyire mély csalódások után. Ha olykor még írok, ahogy mai megosztásom felvezetőjében is tettem, már csak az vezérel, hogy lehetőleg ráébresszek másokat azokra a végzetes folyamatokra, melyek előre prognosztizálható végkimenetele esetén többé nem lesz, aki még írhatna, s azok sem, akiknek írni lehetne...! Szóval láthatod: nem vagyok éppen ideális interjúalany semmilyen szempontból. De ha mindezek ellenére mégis úgy látnád, volna értelme feltenni a kérdéseid, ígérem, igyekszem értelmes válaszokat adni azokra. Ám az sem kizárt, hogy az eddigiekben már valamennyire megadtam előre is... Vagy legalább is kikövetkeztethető belőle, mit mondanék. Ezért hát e totál letargikus kifakadásom máris szabadon felhasználhatod interjú gyanánt, ha jónak látod. Mert félő, hogy ha egyetlen kérdésed ennyire keserű reakciót húzott ki belőlem, a továbbiak ezt a kilátástan életérzést csak tovább fokoznák. Így pedig nem előremutató, ébresztő hatású volna másokra az interjú, csak a reménytelenséget erősítenék bennük! Sürgősen be is fejezem tehát, mielőtt benned is elültetném ezt az érzést, jóvátehetetlenül elrontva az estéd, sőt, elkövetkező napjaid is jó időre... Ezt ti. nem szeretném! Ugyanis neked és minden tiszta szándékú barátomnak, embertársamnak én csakis a legjobbakat kívánom szívem minden melegével! És arra kérem a Sorsot, óvjon, segítsen titeket abban, hogy végre már sikerre vezessen a rengeteg áldozat, amit felvállaltok azért, hogy segítsétek jobbítani e már könyörtelenül meggyötört világot!

Mindenekelőtt nyomatékosan azt szögezem le menekült ügyben, hogy miként a civilizált világnak, úgy nekünk is kutya kötelességünk segíteni azokat, akik hazájukat elhagyni kényszerültek, mert a testi épségük, életük került veszélybe! Úgy vélem, e téren aligha lehet köztünk vita, s ehhez még „kedves vezetőnkkel” folytatott konzultációra sincs szükség. Különösen nem olyan horribilis áron, mint amibe állandósult levelezési mániája kerül az országnak!

Ugyanakkor tele van már a hócipellőm úgy a kormányzati, mint a liberális ellenzéki körök csúsztatásaival, elhallgatásaival és színtiszta hazugságaival, amit MINDEN OLDALRÓL KIKÉREK MAGAMNAK!!!

Mert nézzük már meg egyszer végre azt is, mi vezetett a jelenlegi áldatlan állapotok kialakulásához, mely a Földnek oly sok területén tengernyi szenvedést okozott már az emberiségnek, s megszámolhatatlan ártatlan életet követelt eddig is, a jövőben pedig még inkább!!!

Aki kicsit is objektívan figyelemmel kísérte a világpolitikai eseményeket, annak nem gond megítélni, mely nagyhatalom és hű csatlósainak agresszívan terjeszkedő politikája, más országok ügyeibe történt jogtalan és sorozatos beavatkozása vezetett mindenfelé a polgárháborús helyzetek, a terrorizmus borzalmainak terjedése, v. a vallási alapon elkövetett népirtások tragédiájához.

S tették/teszik ezt mind a mai napig végtelenül aljas módon az emberi jogokra, a liberáldemokratikus eszmékre hivatkozással a világ egyedül felkent csendőreként, miközben állandósult aknamunkájukkal valójában egyértelműen ők voltak azok, akik mind e szönyűséget okozták és kiprovokálták!!! Mert ugye világos, tehát higgyük is el, hogy nem holmi politikai, gazdasági érdekeik motiválták őket, mikor itt is, ott is hatalomra segítették az őket kiszolgáló vérengző diktátorokat, felfegyverezték, kiképezték, éleseszű és igen tapasztalt tanácsadóikkal erősítették hadseregeiket, nehogy xar kerüljön a palacsintába…

De lám, mégis belekerült!

Mert olyannyira besokalltak már mindenütt e szerencsétlen sorsú népek, hogy fellázadtak a terrorisztikus állapotok ellen, s megkíséreltek fordítani a sorsukon. Ám – mint az rendszerint lenni szokott – az így kialakult hatalmi vákuumban ugyanolyan sötét politikai erők ragadták magukhoz a hatalmat, mint amelyektől szabadulni vágytak… S ezek már nem csak saját népük leigázását tűzték ki „szent” céljukként, hanem a nyugati világ elpusztítását is.

Meneküljön tehát ki merre lát, akár az élete kockáztatásával, ha élni akar!

Meg is indultak tehát tömegesen, mert így még talán adatik némi esélyük a szerencsétleneknek…

No, de sebaj!!!  

Azoknak, akik főkolomposai a borzalmak sorozatának, még így is jó üzlet, amit előidéztek:

remekül profitálnak a fegyvereladásokból, újabb ürügyek teszik lehetővé számukra a jelenlétet és nyílt beavatkozást az adott térségekben, amellett sikerrel lendítették ki a lejtmenetből a gazdaságukat, nem mellesleg a terrorizmus elleni harc jegyében teljeskörű kontroll alatt tarthatják az egész világot – beleértve az úgymond „szövetségeseiket” is!!!

Vagyis NEKIK megérte: ŐK csakis nyertek az üzleten.

Vannak persze némileg kellemetlen következményei is a bulinak, no de az sem őket zavarja igazán…

Végtére is mire valók a szövetségesek, ha nem arra, hogy a szolidaritás jegyében elvigyék a balhét?! Ahogy tették anno a guantanamói ítélet nélkül fogvatartottak átpasszolásakor is rájuk. Most pedig még csak nem is kérdéses, kiknek kell helytállniuk a menekültáradat befogadásáért, ellátásáért, hiszen aligha lesz egy is közülük, aki lélekvesztőjén az óceánnak vágna neki.

Arról nem beszélve, hogy a migrációt az ilyen válságállapotoktól függetlenül Európa fejlett országai önként maguk is generálták, mert fogyatkozó népességük és az olcsó munkaerő ezt egykor kifizetődő megoldásnak prognosztizálta. Az ilyen mérvű bevándorlással, és különösen a vele járó további kockázatokkal azonban nem kalkuláltak... Úgy, mint az alvó ügynökök, terroristák beszivárgása, v. a társadalom reakciójaként a rasszizmus, nacionalizmus, akár a náci eszmék intenzív erősödése, továbbá a menekültáradatok elhelyezésének és ellátásának költségei. Erre pedig ők sem találtak a nagytesóénál jobb megoldást: azaz tovább hárítva teríteni a terheket EU-s kötelezettségre hivatkozással ilyen-olyan kvóták szerint a befolyással bírók részéről azokra, akiknek semmi részük nem volt e folyamatok eszkalálódásában. S ahogy tőlünk elszipkázták azokat, akik alkalmasaknak tűntek gazdaságaik fellendítése céljából, úgy a mostani menekültáradatból is kiválogatanák megint, akikre szükségük van, a többségüket pedig visszatuszkolnák oda, ahol átlépték az EU határait.

Birkózzanak meg ők a gondjaikkal, még ha a sajátjaik megoldására sem képesek! 

Pedig volna ám egy sokkal tisztességesebb megoldása is e kérdésnek…

(Igaz, ismerve a bevándorlás-politikájukat, nem túlzottan lelkesedne érte a „főhalljakend” – miként mi sem tesszük a diktátumaik hallatán…)

A magam részéről javasolnom tehát, hogy e nagyon „humánus” EU vezérállamok és tengerentúli szövetségesünk (akiknek belefért egyedül üdvözítőnek kikiáltott értékrendjükbe a hazájukból elűzetésüket kiprovokáló politikájukkal földönfutókká, sőt, milliószámra áldozatokká tenni népek sokaságának lakosságát), most e menekültek befogadásának kvótáit illetően egymás közt osztozkodjanak, mi pedig itt a végeken ígérjük, gondoskodunk emberhez méltó fogadásukról, átmeneti elszállásolásukról, ellátásukról és továbbutazásuk biztosításáról célállomásaik felé.

E téren is vannak már történelmi hagyományaink...

Mert azt valóban egyértelműen megkívánja tőlünk a becsület, hogy ne étlen-szomjan, elcsigázottan és betegen, tűző napon, szakadó esőben v. csikorgó fagyban fedél nélkül, gyalogszerrel és üldöztetéstől rettegve kényszerüljenek végtelen vándorútjukat folytatni a végsőkig kimerült emberek tömegei és elalélt kicsinyeik!

Amennyiben pedig vmi felfoghatatlan okból mégis maradni szeretnének, hát legyenek üdvözölve az EU-nak e tébolyult poklában...!

Ám ez az ő személyes döntésük, ne pedig kvóták kényszere legyen!!!

A többieknek a nagyok megegyezése szerinti letelepítése a mi vén kontinensünkön v. azok átszállítása az újvilágba, akiknek folytatniuk kell útjukat, aligha jelenthet majd gondot a szabad világ hatalmasságai számára, hiszen rendesen profitálhattak a történelem során napjainkig bezárólag belőlük, tehát sokszorosan megszolgálták már nekik eddig is a viszonzást mostani kétségbeejtő helyzetükben.

Amúgy pedig az a temérdek pénz, amit most háborúskodásokra, rezsimek fenntartására fordítanak, bőségesen fedezné befogadásuk kezdeti költségeit. Amellett olyan szupertechnika áll biztonságos elhajóztatásukhoz rendelkezésre, amit ha hadi célok helyett végre már egyszer békés célokért vetnének be, mindjárt sokkal nyugodtabbá, bizakodóbbá lehetne ez az agyongyötört, megbolydult világ!!!

Na, vajon erre a javaslatra ők majd mit lépnek…?!